Akik babakorában sosem hagyták sírni a gyermeküket, hogy kezelik később a hisztikorszakot?
Én abszolút nem voltam a sírnihagyás híve. Ha azzal jöttek, hogy elkényeztetem, mindenkinek szépen, finoman elmagyaráztam, hogy ő még csak egy baba, aki szinte teljes mértékben tőlem függ, nem heppből sír, nem hisztizik, hanem a sírás a kommunikációjának egyetlen eszköze. Ráadásul nem tudja még felfogni, hogy nekem épp dolgom van, azért nem veszem ölbe, ahogy azt sem, hogy annak ellenére is szeretem és biztonságban van, hogy egyedül hagyom egy rácsos ágyban. Szóval én minden szavára ugrottam, ráadásul boldogan, aztán a hölgy felcseperedett, elmúlt két éves, és folyékonyan beszél, és nagyon is jól megérti a világot maga körül, szóval egyáltalán nem érvényesek már rá a babakori elveim. Nem panaszkodom, mert nagyon kedves és szófogadó lánykává ért, a "hasravetem magam a földön és úgy üvöltök" hisztit hírből sem ismerjük, de azért van egy-két dolog, amiért sír, és én nem engedhetek a témában. Babakorában ölbe vettem, eltereltem a figyelmét, stb., de hát ez már nem jönne be. Sőt, a hozzáállásom a radikális sírni nem hagyásból teljesen átformálódott: hisztiknél kedvesen elmagyarázom neki a helyzetet egyszer-kétszer (hogy mit miért nem szabad, mik a következmények, hogy én akkoris szeretem őt, ha most rá is szóltam, de a hisztit nem), aztán nem veszek róla tudomást. Vagyis had sírjon. Majd abbahagyja. Egyszerűen nem tudok jobbat. Pedig utálom sírni hagyni. Szerencsére ritkán van erre szükség, tényleg nagyon rendes kiscsaj. De amikor mégis, és én csak állok, és nézem ahogy sír, mindig eszembe jut, hogy egy éve azt hittem még, sosem teszek ilyet.
Aki hasonlóképp vélekedett a babakori sírnihagyásról, hogyan formálódott az évek során a síráshoz való hozzáállása?
válasza:Na de nem mindegy, hogy egy 2 hónapost hagysz sírni vagy egy 2 évest.
Enyém is 2 éves múlt, soha nem hagytam sírni, de 1 éves kora felett azért már előfordult. Most is a fejemre nőne, ha ott ugrálnék körülötte, ha sír.
Most ha ok nélküli sírás van, én beküldöm a sarokba, felőlem ott annyit sír, amennyit akar.
Mivel nem érdekel, ezért mindig rájön, hogy jobb, ha abbahagyja.
Szerencsére nem viszi túlzásba, maximum naponta egyszer megy a sarokba, az utcán pedig jól viselkedik mindig. Valamiért itthon borul ki nála mindig a bili.
Abszolút könnyen kezelhető gyerek.
Kisbabának soha nem hagytam sírni. De azért most ez tényleg más, most már kis ÉRZELMI ZSARNOK :) :)
válasza:szia, én is úgy gondoltam/csináltam babakorában mint te. és most is úgy csinálom, ahogy te most. :) nekünk bevált, nálunk sincsenek nagy hisztik, pedig lehetnének. az apja teljesen máshogy áll hozzá, és nem is tudja jól kezelni, ha együtt vannak, gyakran hisztizik. de ettől ne legyen lelkifurdalásod, egy 2 éves nem 1 éves. ő már pontosan tudja mi merre hány méter. a határokat próbálgatja, dühös, hát visít. hát, ez van. ha megpróbálod elmondani neki, elterelni a figyelmét, és nem megy, akkor ez van. amúgy az enyém ilyenkor nagyon hamar odakéredzkedik az ölembe, és hamar megnyugszik. nálunk kevés szabály van, de az fix, amúgy meg rugalmas vagyok, valamint, nem szoktam megbüntetni, hanem mielőtt tenne valami helyetelent, mindig felhívom a figyelmét x dolog következményére, így sokkal hatásosabb, mintha már egy megtörtént dolog miatt büntetném. erőteljesen akkor szoktam rászólni, ha önmagát veszélyezteti, de akkor se kiabálva. náunk ezek a dolgok jöttek be.
2 éves 3 hónapos.
amúgy sztem ez a nevelés amit te is csinálsz a kötődő nevelés, ami nem azt mondja hogy sose hagyjuk sírni, hanem hogy mindig cska annyit várjunk el tőle, amire épp képes. egy gyermekére ráhangolódott anya pontosan tudja , hogy 3 hósan mit tud felfogni, mit lehet elvárni, 8 hósan, meg mondjuk 2 lvesen. amit el lehet várni, azt el is kell, az ő érdekükben, de annál semmivel sem többet. és hát mivel minden gyerek más, ez minden gyereknál más egy adott korban. lehet h valaitől 3 hósan elvárható hogy egyedül aludjon, mert egy iszonyú nyugodt baba, de ha nem, és csak 3 évesen, akkor akkor kell elvárni. de akkor igen.
bocs ha hosszú volt. :)
válasza:Nálunk is hasonló, áprilisban lesz két éves.
Ha "rosszat" csinál, megmondom, miért nem, és ha még egyszer csinálja mi lesz a következmény (elviszem, elveszem, leteszem...).
A sírására most is figyelek. Csak másképp reagálok. Próbálom megérteni. Legtöbbször hiszti, de azért az nem véletlen, hogy inkább hisztizik délben, amikor már kezd éhes lenni, fárad.
válasza:akkor tehát nincs más út, ha hiszti akkor hiszti...
bár tényleg nem vészes a helyzet, ritkán dacol velem, de talán csak mert én is rugalmas vagyok. múlt nyáron a kánikula közepén simán ráadam a gumicsizmát, ha épp azt akart felvenni. kinek árt vele? persze beizzad a lába, de legalább érezte hogy ez nem olyan jó, és többször már nem kérte.
büntetni én sem szoktam, el sem tudom képzelni, hogy működne nála. ha a sarokba állítanám, szobájába zavarnám vagy ilyesmi, azt hiszem csak olaj lenne a tűzre, és teljesen kiakadna.
amúgy mostanában azt vettem észre, hogy csak addig ellenkezik, amig saját akaratából nem hozhatja meg a jó döntést: pl. ma a bölcsiből hazainduláskor a bölcsibe való agyonnyúzott, koszos dzsekijét akarta felvenni, amit mindig a szekrényében hagyunk. mutatom, hogy itt a szép kabátkája, azt vegye fel, mert a másik a bölcsibe való, de nem és nem, nagyon erélyesen követeli a rossz dzsekit. na jó, te tudod - mondom, és elkezdem feladni rá a rosszat, mire inkább megadja magát, és mondja: nem anya, ez a bölcsibe való, tényleg a tisztát akarom felvenni.
ugyanez a forgatókönyv ismétlődik más helyzetekben is. mikor ráhagynám a dolgokat, hirtelen meggondolja magát, és azt teszi, amit előtte modntam. mintha tényleg csak azt várná, hogy ő hozhassa meg a jó döntést.
a kötődő nevelésről olvastam babakorában, tetszettek a leírtak, de a kisgyermekkori részbe már nem merültem bele, nem tudom miket vall erre a korra vonatkozóan.
köszönöm hogy a válaszaitokat. jól jött a megerősítés.
válasza: válasza:Az én Lányom még csak 19 hónapos és én igenis azt gondolom, hogy manipulál minket. Engem még nem is annyira, mert hát én vagyok itthon vele, de az Apját... :-)
Persze nem mindig tartom viccesnek!
Csak egy példa: ha ketten megyünk sétálni, nagyon szépen jön a lépcsőn, nem is engedi, hogy fogjam a kezét, mert Ő már önálló! Tehát szépen jön, én meg viszem vmelyik járgányát.
Ha 3-an megyünk, elindul velem miközben az Apja még húzza a cipőjét, zárja az ajtót. Aztán pár lépcsőfok után rájön, hogy Apa is jön és ahogy mellé ér, már nyafog, nyújtja a kezét az Apjának, aki persze próbál harcolni - elég gyengén -, aztán felveszi. De hát melyik apa tud ellenállni kicsi lányának?? Na, én ilyenkor jókat vigyorgok! :-D
De még van jó pár ilyen eset, úgy hogy én azt gondolom, hogy direkt csinálják! Persze ez nem baj, feszegetik a határaikat, kinél meddig mehetnek el.
Amúgy a hisztikre még nem találtam jó módszert sajnos. Ja, és én sem voltam/vagyok az a sírni hagyós anyuka.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!