Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Írnál konkrét példákat,...

Írnál konkrét példákat, hogyan alkalmazod a "Beszél úgy, hogy érdekelje. " könyvben olvasottakat 2,5-3 éves gyermekednél?

Figyelt kérdés
Nemrég kezdtem hozzá a könyv olvasásához, s vannak már sikerélményeim, csak iszonyatosan türelmetlen vagyok, s nehéz az átállás, ezért szeretnénk hasonlóan gondolkodó anyukákkal tapasztalatokat cserélni, hátha tanulunk egymás hibáiból és sikereiből.
2011. ápr. 19. 12:19
 1/2 anonim ***** válasza:
100%

szia, én mondjuk azelőtt is így neveltem, hogy olvastam volna a könyvet (pár hónapja olvastam, a kislányom 2 éves 4 hónapos). Nálam az egyik fontos elv, hogy nincs büntetés. Csak kiemelés a helyzetből, ha nagyon muszáj, ez épp elég büntinek, bár őszintén szólva sosem vvolt az a dacból rosszalkodó, inkább dacból nem engedelmeskedő, tehát pl. indulni, de ő nem jön öltözni, pelenkázni, direkt nem figyel stb. ilyenkor megvolt aminek meg kellett lenni, visítás nem érdekelt, előtte szóltam 2-3x szépen, mindig mondtam h most ez az utolsó, aztán meg csináltam amit kellett. ez pont elég bünti, hiszen megtörtem az akaratát...:) Vagy: ha nem jön szépen a boltban amerre mondom, akkor beül a kocsiba, ezt is előre figyelmeztetve, így ő választhat. Vagy: ha oda felmész nem tudsz mibe kapaszkodni és leesel. Abszolút nem vagyok híve a játékelvételnek, a késleltetett büntinek, a sarokba állításnak mert semmi haszna nincs, legalábbis olyasmi, amit én szeretnék megvalósítani a nevelésében. Ill. játékelvétel egy esetben: ha magát vagy a környezetét veszélyezteti. akkor szólok, ha nem hagyja abba, akkor így járt, elveszem. vagy: ha dobált valamit, akkor szóltam neki, hogy így el fog törni. ha nem hagyta abba és tényleg eltört, akkor megintcsak így járt, megbeszéltük, hogy legközelebb nem fog dobálni, mert megint eltörik. Ilyenek. Nem tudom minek köszönhető, talán alapból is óvatosabb, aggódósabb típus, de szerencsére nagyon jól lehet az értelmére hatni általában, most már nem is nagyon vannak ilyen jellegű konfliktusaink. Azon kívül meg tiszteletben tartom, hogy ő is ember, még ha pici is, és nem élek vissza semmilyen fölényemmel, soha nem mondok olyat hogy de megcsinálod, mert azt mondtam stb. magyarázat, ha nem akarja, akkor megmondom hogy sajnos muszáj és pont van a mondat végén. utána ha hiszti is volt, mikor lecsillapszik, megbeszéljük mindig, hogy mi a helyzet. Meg bevonom mindenbe, amibe lehet, hogy lássa a való életben minek mi a következménye, oka stb. Ha butus volt, és valami piszkot csinált, kiöntött, stb, akkor neki kell feltörölni vagy együtt csináljuk, ha egyedül nem akarja, mindig mondom, hogy ő csinálta, akkor neki is kell helyrehoznia. De mondom, alapból nagyon jó "anyag" erre a fajta nevelésre, mert sosem volt egy direkt szaggató, tépő, romboló fajta. Akaratos, de nem agresszív. :)

remélem, ezek elég konkrétak voltak.

2011. ápr. 19. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 A kérdező kommentje:

Igen, köszönöm, nagyon konkrétak voltak. Még párszor biztos végigolvasom, hogy mindent fel is fogjak.

Az enyém sajnos (vagy nem) imádja dobálni a játékait, s egyelőre nem találtam jobb megoldást, mint az elvétel. Előszeretettel ütögeti a padlóhoz is őket, s nem szeretném az alsó szomszédot felbosszantani.

2011. ápr. 19. 14:45

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!