Valóban előfordul, hogy az óvónők egy hiperaktív gyerekhez leginkább tehetetlenül és a szülővel szemben pedig nehezteléssel, folyamatos nevelési tanácsokkal közelítenek, bűnbakként kezelve őket, vagy ezek a szülők túlérzékenyebbek?

Én ugyan nem vagyok ebben a cipőben, de ha valóban előfordul két lehetőséget tudok elképzelni

1: bájmosoly, kedves bólogatás, gondolatban az óvónő gyalázása

2: szintén bájmosoly és tájékoztató a hiperaktív gyerekekről az óvónő részére

Hogy ne fordulna elő? Nem védeni akarom az óvónőket, de nem minden óvónő, tanítónő van "kiképezve" a nehezebb gyerekek kezelésére. Nem ezt tanulják! Kisfiam osztályában van egy valószínűsíthetően autista gyerek. A szülő nem képes elfogadni. Szörnyű,amit szenved vele a tanítónő. Mindig le van maradva. De ha csak vele foglalkozik,akkor a többi unatkozik, zavargás lesz. Egyszerűen egy sima tanítóképzőn nem ezt tanulják.

A hiperaktivitást sem tudják kezelni minden esetben. Főleg,hogy manapság kevés óvónőre jut sok gyerek. Neki mindegyikre oda kell figyelni, mindegyikért felelősséget vállalni és elhiszem,hogy elég nehéz,ha egy gyerek leköti a figyelmének a nagy részét.

Persze ezt intelligensen meg kell tudni beszélni a szülőkkel és nem a gyereken "leverni"!

Volt már egyszer hasonló kérdés.

Elég összetett a dolog.

1. A rengeteg gyerek közt jelenlévő hiperaktív gyerek ténylegesen lehetetlenné tudja tenni a többivel való törődést, illetve a foglalkozások megtartását. Ez probléma. Átlag óvodai keretek közt sem a körülmények, sem a személyi feltételek nem adottak az ilyen speciális igényű gyerekeknek.

2. Sok esetben a gyerek NEM hiperaktív figyelemzavaros, hanem neveletlen. (Akinek nem inge, ne vegye... de bőven van olyan, akire csak ráfogják.)

3. Az állandó problémák miatt nyilván a szülő is túlérzékenyebbé válik. Egyrészt együtt érez a gyerekével és segíteni akar neki, másrészt nyilván ő is frusztrált az egész miatt.

4. A konfliktusok megelőzésére nincs jó recept. Keresni kell kis óvodát, kevés gyerekkel, és nem árt előre beszélni az óvónőkkel, mert többségükbe szorult ám rengeteg empátia, ha megkapnak egy alapvető tiszteletet és a segítségüket kérik. (Többségben mégiscsak hivatásnak tekintik...)

Egyébként sajna amíg az oktatási rendszer olyan, amilyen, a körülmények olyanok amilyenek (30 gyerek/óvónő), addig a konfliktusok nem tudnak feloldódni. Németországban 8 gyerek jut egy óvónőre, na ott van esély egy hiperaktív kicsi beillesztésére, segítésére a többiek ellátása mellett.

Belőled most a sértettség beszél, nyilván joggal, ha ezzel találkoztál.

Csakhogy

-nem minden óvónő/tanítónő ilyen

-havi 70 ezerért, 40 gyerek ellátása mellett szent legyen a talpán, aki képes 425. alkalommal is türelemmel kezelni egy olyan gyereket, aki állapotából adódóan egyszerűen nem TUD együttműködni, beilleszkedni.

Palm-nak:

Magyarország, Budapest, Kispest, állami óvoda.

Természetesen nem! Hanem elmondani a szülőnek, hogy nézze anyuka, nincs kapacitásunk, energiánk a 20 fős csoportban külön az ön hiperaktív kisfiára figyelni. Ez neki sem jó, közösen találjuk megoldást, esetleg egy fejlesztő ovit a környéken stb.

Én igazat adok neked, és el is tudom hinni,hogy nem úgy bánnak vele ahogy kellene, de akkor fogadd el,hogy ez van, ez lesz. Még egy speciális oviban-suliban nem valószínű!