Szülők! Ti nem érzitek néha így?

Hát nem tudom, nekem még sose volt ilyen érzésem. És nem azért, mert felvetne a pénz, sőt.

Azt nem mondom, hogy néha nem érzek csábítást, ha meglátok valami szépet (én főleg a ruhákkal vagyok így, lányom van), de sose voltam még amiatt szomorú, mert nem tudtam megvenni valamit. Ami kellett és amire tényleg szüksége volt, arra mindig jutott, úgyhogy tudtam, hogy ezek a kósza gondolatok csakis alaptalanok lehetnek.

Mi kötődően nevelünk, és egyébként is úgy gondoljuk, hogy nem a tárgyi dolgok tesznek boldoggá egy embert, hanem a lelki kapcsolatok. Igaz, a miénknek is lett idővel elég sokfélfe játéka (bár javarészt kaptuk), de sose ezen volt a hangsúly.

Nem, én nem érzem így, mert évek óta a teszveszen veszek nekik mindenféle játékot, ruhát tök olcsón tök jókat szoktam kifogni. Úgy öltöztetem a lányaimat, hogy sokszor leirigylik róluk az oviban a cuccukat:)

Mi se tudjuk idén túlzásbavinni az ajándékozás, kapnak egy kreatív csomagot (kifestők, ceruzák, filcek stb.)

Hidd el az 1 éves lányodnak még annyira mindegy lesz, hogy mi lesz a fa alatt, emiatt ne depizz.

Pont ma állapítottam meg, hogy szinte kezükbe se vesznek játékokat a gyerekeim (max.Barbikat)pedig most ugye többet vagyunk a házban, mint jobb időben.

Egymással szerepjátékoznak inkább, játék nuku. Akkor pedig minek is a méregdrága játék?

3 és 5 évesek

Egyetértek az előttem szólókkal, mi már jártunk úgy a nagycsaládban, hogy 1-1 kisgyerek annyi ajándékot kapott, hogy szinte belezavarodott, fogalma sem volt kitől mit kapott, csak kergülten rohangált a cuccokkal.

Az én fiam 2 éves, de egy 200 Ft-os mosdószivacsnak is úgy tud örülni, hogy könny szökik az ember szemébe. A lényeg hogy szeretettel add, és igen, inkább játssz vele sokat Te magad.