MIt tegyek, ha 5 éves fiam a csúnya szavakkal akarja folyton nevettetni a többi gyereket az oviban, vagy ha eljönnek a barátai?

Majd kinövi....

Nagyon nehéz tudom. Én azzal kinlódom már egy ideje,hogy az ovibam ( ami egyébként egsyházi) divat lett ezzel nevettetni a többieket... ( kaki, pisi, nuni megym nidnehol)

óvónénik látszólag nem tesznek semmit... engem meg am éreg eaz meg itthon,mert a kisebb is eltanulta. próbálom a ngyot meggyőzni arról, ohgy ne nevessen ,mert ez nem vicces.. szájba vwrés igéretétől kezdve sokmindnet próbáltunk mi is.. de smmi hatása. Talán ha másik környezetbe kerülnek megváltozik. iskolát, óvódát kezdünk.

Nálunk ugyanez van, csak épp nem csúnya beszéddel nevettet, hanem köpködéssel, fújja a nyálát kifele. Kikészít. Nagyon sokszor összevesztem vele, ráadásul a 2 éves is eltanulta, na neki meg pláne nem tudom elmagyarázni, mert tök nagy poén , hogy a bátyó mekkorát röhög rajta.

Őszintén én nem csak fenyegettem a nagyot, de a szájára is csaptam, de semmit nem ért. Mindenek felett győzedelmeskedik ha a kisbarátok vagy a tesó nevet rajta. Bízom benne, hogy kinövi, mert olyan kellemetlen, pláne amikor vannak itt, és azt hiszik nincs a gyerek nevelve azért ilyen.

Szerintem egy 5 évesnél ez már nevelési hiba, nem a majd elnövi kategória, ez max 2 éves gyereknél elfogadható. És ha nem érti meg, kapna olyan büntetést, hogy kétszer meggondolná, még egyszer csinálja e.

Ideje lenne szocializálni és megtanítani a viselkedési normákat neki. Persze nyilván ilyen a családotok, azért hiszi ezt szórakoztatónak, mert szórakoztok rajta. Hát sajnos, az alma nem esik messze a fájától.

de van kettő, 5 és 3 évesek és a kicsi soha nem káromkodott, gusztustalankodott, a nagynak volt egy ilyen korszaka 1,5 évesen, de gyorsan elejét vettük a dolognak, mert mi valóban olyan család vagyunk, amelyikben ez nem szokás és nem nevetséges. És pont ezért nem hiszem, hogy egy ilyen családban ez elő fordul.

Az unokatestvéreméknél igen és ott bizony a szülők, családtagok maguk nevetségesnek tartották és mindennek elhordták a tanárt meg az óvónőt, mikor szólt, ez nem egy elfogadott viselkedésnorma. De az ő családjukban az volt. Mondjuk náluk az ebédnél is dobálták egymást kajával, mert azt is murisnak találták és felháborodtak, mikor nem ültem egy asztalhoz a gyerekükkel. Vannak ilyen családok, tapasztaltam.

Lehet persze ez a normális, és a mi családunk a furcsa.

Ez megint vita, hol van a kerítés. És ki van mögötte. Ebben nem akarok részt venni, mert parttalan vita.

Neked az a furcsa, hogy vannak gyerekek akik nem káromkodnak és nem így viselkednek, nekem meg az, hogy vannak gyerekek akik igen.

Persze ha nektek ez megfelel és elfogadott, akkor ne változtassatok rajta, rendezzetek pukiversenyt meg káromkodóversenyt, nyugodtan.

Nem félek attól sem, hogy a gyerekem mondjuk találkozva egy ilyen családból származóval, eltanulná ezt, úgyhogy valójában tényleg értelmetlen ezen vitázni.