2 évesen szeparációs szorongás? Az is csak egyes személyekkel szemben, különös szituációkban?

2 éves a fiam. Nem volt szeparációs szorongása sem 8 hónapos kora körül, sem másfél éves korában. Mindig nagyon barátkozós, mindenkire vigyorgós, autónak-busznak integetős, vidám kisfiú volt.

2 napja ilyen. Mármint tegnap utaztunk távolsági busszal (1 hónapos kora óta buszozunk). Soha nem volt semmi probléma, mindig csajozott a buszon, mindenkire vigyorgott, magyarázott. Tegnap hirtelen lehuppant az egyik megállóban egy nő mellénk, és elkezdett nekem magyarázni. Na, az én fiam úgy megijedt, olyan zokogásban tört ki, hogy alig bírtam megvigasztalni. De ahogy elment a nő, utána már semmi baja nem volt, még incselkedett is a mögöttünk ülő bácsival.

Ma felmentünk nagymamámhoz (3 hetes korától hordjuk oda), van egy idős bácsi, aki szokott neki segíteni. Ma szenet hordtunk be. Nem volt semmi probléma, míg a bácsi meg nem jelent a kis traktorral. Annyira megijedt megint a fiam, hogy le sem tudtam tenni, csimpaszkodott rám, mint egy kis maki, zokogott. Pedig ismeri a bácsit, a traktort is, sőt tegnap a buszról észrevette a traktort a bolt előtt, és rögtön magyarázta, hogy Mama bácsi (mamánál szokott lenni az a bácsi, azzal a traktorral). Jó egy óra alatt nyugodott csak meg, de azután már semmi baja nem volt, sőt mászott fel a traktorra, integetett a bácsinak, mikor ment el.

Nem értem ezt a viselkedést, nem tudom mire vélni.