Szoktatok kiabálni az ovisotokkal?

Szia!

Nekem 2,5 éves, de ő is csinál hajmeresztő dolgokat, pedig nem egy rossz kisfiú tulképp.

Én leszoktattam magam tudatosan a kiabálásról, meg a parancsolgatásról. Elmondom neki 1x hogy nem szabad. Ha csinálja tovább, úgy teszek, mint akit nem is érdekel. Nálunk hamar alábbhagy a lelkesedése, hogy nincs "nézőközönség" a nagy mutatványhoz.

A kiabálás igazából nem ér semmit, max. lelkiismeret furdalásod lesz miatta.

Plusz ajánlanám a Magne b6-ot. Nyugtat és nem jössz ki olyan gyorsan a sodrodból.

Próbálom magam leszoktatni a kiabálásról, inkább elmagyarázom a 2 és fél éves lányomnak a dolgokat. Ha nagyon nagyon kiakaszt és a saját testi épségét veszélyezteti a kezére vagy a popsiára is rácsapok nagy ritkán. Pl rámászik az üvegasztalra..

Inkább ő sírjon mint én.

Igen, én is szoktam és igen, én sem vagyok rá büszke. :(

Van, hogy elszakad a cérna, amúgy is elég nagy a hangom, férjem már egy kicsi hangfelemelésnél is rámszól, hogy ne kiabáljak. Igyekszem áttérni inkább arra a módszerre, hogy büntetek, de nyilván nem akarok mindenért, de ha már sok kicsi rosszat csinált, akkor büntetés, vagy ha egy hatalmas rosszat csinált, azután már jár büntetés. Elég katonásan hangzik, de valahogy meg kell fogni. A büntetés alatt olyat értek, hogy következő nap nem kap túró rudit például. Vagy bevezettük a büntiszéket, arra rá kell ülnie pár percig. Vagy például valamelyik hőn szeretett játékát elveszem és nem játszhat vele x ideig. 3,5 éves kislány anyuja.

Én is szoktam, és általában utána megbánom, de például tegnap kétszer majdnem kirántott magával az úttestre, pedig mondtam, hogy mos megállunk, mert jönnek az autók.

Tegnap egyébként jött a hidegfront.

Az én 2,5 éves fiam ma volt kibírhatatlan. Általában nem "rossz" gyerek, de vannak alkalmak, amikor olyan szinten szívja a véremet, hogy este már hulla vagyok, és alig várom hogy elaludjon végre, és legyen vége már a napnak, és legyen végre pár nyugodt órám, mielőtt én is elalszok.

Ha valamire azt mondom hogy NEM, elkezd sírni, hisztizni, és ordít hogy DE, taknya-nyála folyik. Ugyan ez van, ha valamit megtiltok. Pl. segített palacsintatésztát kikeverni, én a robottal, ő meg adagolt. Már vagy 1.5 liter masszánk volt, de még mindig öntögette volna bele a hozzávalókat. Szóltam neki, hogy már nem kell több semmiből, mert lassan annyi tésztánk lesz, hogy 1 hétig palacsintán élünk, és egyszerűen nem értette meg. Bömbölt, toporzékolt, ordított, stb. Pedig előtte 1 órán keresztül ő is főzőcskézett a kis asztalkáján. Próbáltam elterelni hogy játszunk, úgyis pihentetem egy picit a hűtőben a cuccot, de egyszerűen nem hagyta abba. A 3. "helyzetismertetés" után már elfogyott a türelmem, és én is ordítottam vele. Erre még jobban bőgött.

És ma egész nap harcoltunk egymással.

És nem egyszer hozta ki belőlem az állatot...

Ráadásul nem aludt délután, másfél órát szórakoztunk az altatással. Én baromi fáradt voltam, gondoltam alszok vele, de nem tudtam elaltatni, pörgött ezerrel. Estére már olyan voltam, mint a lyukas zokni. Mondtam is a férjemnek (nem volt itthon nap közben), hogy nem tudom hogy fogom ezt tovább bírni. Egyszerűen kiborít, és sokszor már ott vagyok, hogy legszívesebben megütném. Este kitalálta, hogy kukactésztát (spagettit) akar enni vacsira. Még örültem is neki, mert nem nagyon evett nap közben, csak 2 palacsintát. Megmelegítem neki a tésztát, erre meglátta a hűtőben a joghurtot, már nem kellett a tészta, mert joghurtot akar enni golyókkal (gabonapehely). Ebédnél ugyan ezt csinálta, megmelegítette a ragulevest, mire enni kellett volna, már nem kellett, mert kakaózhatnékja volt. És ha nem akarok adni neki, mert igenis normális kaját egyen, megint csak ordít. Kiakaszt!

Ja, és ilyenkor jön utánam, nem hagy békén, húzkodja a nadrágomat, és folyamatosan tutul.

Este már ott tartottam, és mondtam is neki meg a férjemnek, hogy ha nem hagy békén, fogom magam, itthagyok mindent, és elmegyek fejet kiszellőztetni, mert felrobbanok, vagy összeomlok, vagy nem is tudom...

A kritikus napok, amik amúgy nem tudom mitől ilyenek, borzasztóan fárasztóak. Egy-egy nyugodtabb nap tiszta felüdülés.