Együttalvó anyukák, a kicsi hány éves korában és hogyan szokott rá végül az egyedül alvásra?

nalunk az van most, hogy apa kulfoldon van, de szeparalodni _kell_, mert jon a teso, viszont most hogy apa nincs, nem rakom kulon szobaba (egyreszt nem akarom, masreszt szegeny gyerek tiszta anyafuggo lett miota egyedul vagyok vele, nem jo ido a sajat agyra)

igy a nagyágy mellé csinaltam egy "sasfeszket", es o ott alszik. elalvas elott fogja a kezem, mar ejszaka nem igenyli sokszor.

en is jobban alszok, nagyon jo volt, amikor par napra hazajott a parom csak ketten voltunk az agyban (ertheto szerintem)

az otlet nem sajat, pszihologus javasolta, de tisztara bejott.

egyebkent 2,5 eves mult, es a pszihologus szerint most lenne az ido a sajat szobara, de a jelenlegi kulonleges helyzetet tekintveinkabb halasztjuk

szoktam itt olvasni, hogy a gyerkocnek igenye van a sajat agyra, nemtudom, gyereke valogatja, nyilvan sok apro trukk van, amivel at lehet csalni

most 2,5 éves a kisfiam

mi kezdetben külön altattuk, külön szoba, kiságy, én meg egy kanapén aludtam a szobájában

de egy idő után felébredt minden éjjel és ki kellett venni a kiságyból, mert nagyon sírt

egy darabig ketten aludtunk az egyszemélyes kanapén, nekem ez egy rémálom volt, így most beköltöztünk mindannyian a hálóba :)

velünk szeret aludni, nem tudok mit tenni, de igazából így hogy elférünk már engem sem zavar

nem tudom mikor jön el az idő hogy egyedül aludjon :D

de én már nem csinálok ebből ügyet

Nekem 1 évesem van és semmi jelét nem látom, hogy szívesen aludna nélkülem. Még bújik alvás közben. :)

Anno én is sokáig a szüleimmel aludtam. Kb. 3-4 éves voltam, amikor kaptam egy gyönyörű rózsaszín csíkos-fodros ágyneműt. Anyum saját kezével varrta. Megbeszéltük, hogy nagylány vagyok, és a szép ágyneműm vár. Aznaptól egyedül aludtam. :)

A lányom másfél évesen szokott át egyik napról a másikra a saját ágyába, de én maradtam vele a szobájában. A fiam 17 hónapos és még mellettem alszik.

Mi úgy oldottuk meg, hogy kezdetektől a gyerekszobában aludtam, hogy apa ki tudja pihenni magát. A gyerekeket leteszem nyolckor, elalszanak szépen (sokszor teljesen maguktól, mindenféle altatás nélkül) mert tudják, hogy előbb-utóbb úgyis ott leszek velük. Így nincs gond, viszont a hálószoba funkciója is megmaradt, nem lett belőle gyerektanya, meg a mi privát időnk is sértetlen. Mikor már aludni készülök, átmegyek a gyerekekhez, addig meg apával vagyok. Nekünk egyelőre jó így.

A harmadikat várom, ha addigra a fiamnak is sikerülne többé-kevésbé átaludni az éjszakát (most még szopizik éjjel kettő körül, meg reggel ötkor) akkor lehet, hogy magukra hagynám a két nagyot (feltéve, ha a kicsi sem lesz sírós) és visszaköltöznénk a hálóba apa mellé. Leveszem a kiságy oldalát, odatoljuk a franciaágyhoz és akkor jól elférünk egymás mellett. Attól tartok, hogy három kisgyerek egy szobában nem feltétlenül lesz jó ötlet kezdetben. De majd meglátjuk, hogy alakul.