Ez nem utalhat semmi rosszra?

Hát én sem gondolom, hogy ez normális. Persze, vannak gyerekek, akik nagyon ragaszkodnak a szüleikhez, de amiket leírtál elég túlzásnak tűnnek. Főleg az a rész, hogy nem beszélhetsz senkivel, mert "bántja" azt, akivel beszélgetsz. Védőnővel nem beszéltél még erről?

Szerintem annyira ne ijedj meg. Ebben a korban az én fiaim is engem nyúztak, velem szerettek játszani, nem egyedül. Az önálló játék csak pár perc volt. Engem kerestek evésnél, ivásnál, öltözésnél, tisztába tevésnél, nem azt mondom, hogy tiltakoztak a férjem, vagy a mamájuk ellen, de ha én ott voltam, én kellettem. A ruhákat a cipőket az egyik fiam nekem is hamar választotta, az ésszerűség atárain belül engedtem is, de amit nem lehetett azt nem, eleinte sírt ha nem vehette fel 30 fokba a bakkancsát, aztán megértette, hogy nins hó és majd télen. Szókincsük kb 10 hasonló szó volt, az egyikőjük 25, a másikójuk 21 hónapos volt, mikor egyik napról a másikra szépen beszélni kezdett. Az agresszivitását, dühét a kezdődő dackorszak is hozza, az idegenektől pedig, lehet hogy fél, és ez belőle ilyen reakciót vált ki. Ezt vizont nem szabad hagynod. A többi belefér, nincs gond. A hisztit viszont kezelned kell. Amivel dobálózik azt azonnal vedd el, és mond meg, hogy akkor kapja vissza ha megtanulja szépen használni, ha nem megy addig ne add vissza, míg újra dobálja. Ha a hajad húzza, sírj, legyél szomorú, mond hogy fáj, kérd, hogy ne tegye és ha ez nem segít, akkor ne játsz vele, Mond, hogy amíg bánt, addig nem tudsz vele játszani, mert fáj a mit tesz. Ha szépen játszik szeret, mosolyog, ne felejtsd dícsérni érte! Nagyon fontos. Ha ismerős jön, előzd meg a dühét, mond, hogy most jön Klári néni, és anya megáll, beszél vele, te is hallgasd, figyelj, gyere addig felveszlek az ölembe, aztán megyünk tovább. Megérti, nem lesz gond, ha mégis, akkor tényleg segítség kell. De szerintem légy következetes és türelmes, sajnos nem fog egyik percről a másikra megváltozni, de ez egy járható út, akkor is ha lassú.