2.5 éves kisfiam durvaságát hogy kezeljem?

Az utolsó válasz jött be, büntetést kapott érte. És egyértelmű érzelmi elutasitást, látta rajtam,hogy nagyon fáj, szomorú vagyok miatta. A fiam mondjuk a büntetéstől még ingerültebb lett, de valahogy csak-csak abbamaradt a dolog. Amig a fenekére csaptam, egyértelműen csapkodott Ő is,hisz én is igy kezeltem le a problémát. Aztán itt olvastam, hogy ezt érdemes tudatosan abbahagyni, mert erőszakkal hogyan is akarjuk magát az erőszakot visszaforditani? azonnal befejeztem ezt, és egyéb büntetést alkalmaztam. Vagy otthagytam a helyszinen dühöngeni, vagy büntetést kapott,amiért örjöngve hisztizett.Minél idegesebb vagy, vagy ordibálsz vele, Ő annál ingerültebb és agresszivabb lesz. Próbáld teljesen másképp,ahogy eddig tetted. Teljesen higgadt hangon, független attól,hogy belül majd felrobbansz, olyan ideges vagy, guggolj le hozzá és fogd meg határozottan mindkét karját, mond el röviden,hogy ilyet nem teszünk, nem ütjük a másikat, mert fáj, és vidd büntetésbe.

Mi is vagyunk egyébként olyan idegesek, hogy legszivesebben ütnénk-rugnánk-dobálnánk,stb,,,, de ezt ugye egy normál felnőtt nem teszi, tudja magát kontrollálni. Erre egy 2,5 éves nehezen képes,még csak most tanulja. Ezért fontos,hogy mit tanitunk neki, mit lát, mi hogy vezetjük le az idegbajunkat.

az enyém is 2,5 éves, de már leszokott erről

nálunk az jött be, hogy egyszerűen nem vettünk róla tudomást

ő is harapott karmolt, stb

próbáltunk neki minden mondani szépen, de ha felemeltem a hangomat annál jobban csinálta

aztán kipróbáltam ezt a módszert, hogy "észre sem veszem", és szinte napról napra lehetett érezni a változást

Nekem akkor állt be a fordulat, amikor elismertem, hogy fiam nem azért "rosszalkodik", mert rossz, hanem mert még kicsi, és nem tudja levezetni a feszültséget, vagyis ezt az "egyszerűbb" utat találja, hogy dühöng.

Ne legyél rá mérges azért mert ő hisztizik. Legyél határozott és mondj nemet ha kell, de ne büntesd meg azért, mert ő dühös/csalódott/szoromú stb a tiltás miatt. Jó megoldás ha lenyugtatod vhogy (erre jó a kiállítás is, de maradj ott mellette, és legyen tiszta a célja előtte is, ti hogy azért van kiállítva h meg tudjon nyugodni) Nálunk az ölelés vált be. Majd ha már nyitott a kommunikációra, fogalmazd meg neki tömören, amit érezhet, pl: látom hogy mérges vagy azért hogy nem adtam oda a túrórudit ebéd előtt, de csapkodni mérgedben nem szabad. A cél hogy egyszer majd megtanulja felismerni az érzelmeit, és helyesen kezelni, pl verbálisan kimondani.

Ha a frusztráció miatti dühét bünteted, nem fogja megtanulni kezelni a dühét sohasem.

Van egy másik módszer, Ranschburg Jenőjé, asszem, hogy a hisztiző gyerek "eltűnik", és a szülei elkezdik látványosan keresni, majd erre hirtelen abbahagyja a hisztit, megnyugszik, és uígy meg lehet vele beszélni a dolgokat. Nálunk ez nem vált be. Fiam hihetetlen kiakadt, megijedt, amikor "nem láttam őt".

Nyilván, ha szándékosan rosszat tesz, és mondjuk harmadszori figyelmeztetésre sem hagyja abba, akkor mehet 2 perces büntibe, de a hisziért nem.

Szintén zenész! :)

Nálunk kb 60%-ban bejön, hogyha feltünően elkezdjük keresni, hogy hova lett? Hova bújt ez a gyerek? A hisztis gyerekeket nem látják a szülei?....stb.......

Először kb 10mp után döbbenet. Aztán abbahagyja a "rohamot" és figyel, kb 1-2 perc után felkel a földről, vagy éppen ahol fetreng, és jön utánunk a lakásban, és kiabál hogy ott van. El is felejtette miért hisztizett öt perce!. Szerencsés esetben így összejön.

Tényleg az a jó ha nem veszel róla tudomást, majd egyszer figyeld meg ha csinálja, néha-néha keresi a tekinteted, és figyel hogy nézed-e őt. Produkciózik. Ha "nem látod" nincs kinek produkálni. :)

Sok sikert!