Hogyan reagáljam le helyesen, ha öt éves kisfiam százezredjére sem hajlandó megcsinálni, amit kérek tőle?

Az enyém még csak 3 éves, de én nem szoktam leplezni, hogy rosszul esik, hogy hiába kérek tőle valamit. Ilyenkor el szoktam mondani, ha legközelebb ő fog kérni tőlem valamit, én se teszem meg. Be is tartom. Olyankor persz fűt-fát ígér, hogy majd így meg úgy szót fogad. Lehet, hogy üöres beszéd, de azt akarom, hogy igenis érezze, milyen rosszul esik, ha semmibe vesz.

Amúgy én hiszem, hogy KÉTSZER és nem többször szabad kérni valamit. Utána ha nem veszi fel a fölről a ledobott kenyeret, megfogom a kezét és felveszem vele. Ha nem jön ki a fürdőszobából, megfogom a kezét és kihozom. Stb. Másképpen tök hülyét csinálsz magadból.

Ekkora korban ez még szokás, de próbálj hatni rá, ha kérsz valamit tőle menj oda hozzá, guggolj le, és úgy kérd meg rá. Ezt persze nem egyszer kell megcsinálni, hanem sokszor így. Hátha hat.

Az az igazság nálunk így se hatott sokszor, és most 7 éves és más dolgokat is láttunk nála, és figyizavara van. De mondom 5 évesen még ne aggódj emiatt, de figyeld, és próbálgass hatni rá.

Az én kisfiam figyelemzavaros,mi is küzdünk ezzel ,hogy meg sem hallja amit kérek,vagy pedig nem hajlandó teljesíteni amit kérek.

Noszogatni kell,megfogni a vállát a szemébe kell mondani ,meggyőződni róla,hogy értette,felfogta,ha mégsem akarja teljesíteni,akkor nem szabad túl sokáig türelmesnek lenni,hanem egy-két szólás után már legyen következménye annak,hogy nem fogad szót,például ,akkor na jól van,akkor elmész egy kicsit gondolkodni a büntihelyre,vagy akkor most egy anya elteszi a kedvenc játékodat.

Szia! Hát, az én gyerekem nem figyelemzavaros, és már majdnem hétéves, mégis elég sokszor előfordul, hogy milliószor kell mondanom neki, hogy öltözzön/vetkőzzön/fogat mosson/ágyazzon be stb. Sőt, ha el is kezdi, simán ráveszi a pizsamájára a reggel kikészített ruháját – mert mindig eszébe jut valami „fontosabb”, ami eltereli a figyelmét.

Én is kiborulok néha ezen, de tisztában vagyok vele, hogy még mindig nincs abban a korban, amikor ezt totálisan el kéne várni tőle.

Az jó megoldás, amit írt már más, hogy érintsd meg, guggolj mellé, és úgy kérd, és hát, igen, sajnos ellenőrizni kell, legalább azt, hogy elkezdi-e.

Esetleg, ha olyan a gyerek, mint az enyém, vagyis nem dacból nem csinálja a dolgokat, csak „sürgős dolga akad”, erősítsd magad azzal a tudattal, hogy egy szabadon szárnyaló fantáziájú, okos gyereked van, aki nincs beparáztatva a szülei által, nincs megfelelési kényszere. :)

(Jó, ez nagyon alternatívan hangzott, nem vagyok híve annak, hogy ne legyenek szabályok a gyerekeknek, de azért abban hiszek, hogy az sem jó, ha valaki olyan „zabszem van a seggében” típus, mert a szülei agyonszekálják.)