Más szülőnek könnyű játszani a 2.5-3 éves körüli gyerekével csak én vagyok béna? Én az útóbbi időben szinte képtelen vagyok pedig annyira szeretnék

3.5 éves a lányom és 2 éves a fiam.

A lánykám imád mütyürkékkel/pónikkal/babákkal játszani, jól elvan magában is, de velem is szívesen játszik. Alapesetben élvezem is az együtt-játékot, de megmondom őszintén, nekem is kissé agysorvasztó, hogy már 20 perce pakoljuk ide-oda a pónikat, hogy "most az legyen, hogy/most azt mondja, hogy"... és picit sem hagyja irányítani a történéseket, hanem mindent ugyanúgy kell még hangsúlyoznom is, mint ahogy ő szeretné, különben az nem jó. Halálra unom (pedig próbálkozom megállni a helyem, és tuti ,hogy ő ebből nem vesz észre semmit, mert erre nagyon figyelek, mert olyan kevés idő jut egymásra nekünk naponta, és nagyon igyekszem, hogy élvezze amikor együtt vagyunk, még ha én nem is szeretem amit épp csinálunk, ez neki ne jöjjön át) ÉS még kb 2 hónappal ezelőtt is olyan jókat lehetett vele játszani! Néha sikerül picit ellendítenem más irányba, pl építsünk nekik kastélyt, vagy hasonlók, de legtöbbször nem. Persze nem csak ilyesmivel foglalkozik szívesen, imád kézműveskedni, bármit alkotni, különösen rajzolni és festeni. Ebben én is lelkesebb partner vagyok, mint a pónitoszigálásban. Nem tehetek róla, és tényleg igyekszem, de nem szeretek pónizni meg barbizni.

A fiam meg... hát hasonlóképp dúvad, mint a tiétek. Végletekig eleven, mindenbe belekap de semmi nem köti le 5 percnél tovább (csak a tv kötné le, de nálunk nagyon korlátozva van nekik). Mindent szétdúl/lerombol/tönkretesz, mert imádja hallgatni ahogy a nővére méregbe gurul, vagy kétségbeesve visít- nem tok másra gondolni, minthogy egyszerűen élvezi a felhajtást. Imádja a birkózást/dögönyözést/ugrálós-rohangálós-bújócskás mókákat, szabályosan ki kellett találnom olyan mókákat itthonra, amivel némileg kontrolláltan vezetheti le a feszültségeit és élheti ki az őrjöngési igényét. Szerencsésre a bölcsiben fél fokkal normálisabban viselkedik, mint itthon.

Egy dolog van, amit szívesen csinálna akármikor: a festés. Viszont egyik pillanatról a másikra unja meg (ezt is, mint bármi mást is mindig hirtelen élesváltással ), és ő nem feláll ilyenkor és odébbmegy, hanem kis miniterrorista módon feldönti a vizet, közben a másik kezéből elhajtja a még festékes ecsetet és aztán ledobja a "művet", hogy rátaposson és kipróbálja, milyen nyomokat hagy ahogy elsprintel - kb mindezt fél másodperc alatt. És mindennel így, egyik pillanatban még viszonylag kulturáltan játszik, a következő pillanatban meg feldúl mindent és a lehető legbizarrabb kreténségeket műveli mindenféle átmenet nélkül, csupa olyat, amiről tudja, hogy NEM szabad...

Hát konkrétan kb megőrjít ezzel, ráadásul rengeteg bosszúságot okoz szegény nővérének is. :S

Ha pl leülünk olvasni a naggyal, rittig nekiáll ránkugrálni és közben teli torokból üvöltözik, akkor is, ha amúgy az ő kedvenc mesekönyvét veszem elő, vagy tökmindegy mit, akkor se hagyja! Ha építünk valamit, tutifix, hogy amint a közelünkbe téved, azonnal lerombolja. Ha a nővére rajzol/bármit készít, akkor addig ügyeskedik, míg egy óvatlan pillanatban mégiscsak belerondíthat...

Nagy néha meg olyan szépen eljátszik mellettünk/félig meddig velünk, aztán hirtelen -mintha csak felocsúdna, hogy dehát ő tulképp nem is így szokott itthon csinálni-megzizzen és nekiáll vadmajomkodni.

Állítólag a bölcsiscsoportban a fiúk kb egyharmada ilyen kis vadorzó, egyharmaduk néha ilyen de többnyire szelídebbek, a maradék egyharmad meg málé gyerek, szóval a gondinénik szerint tulajdonképpen "csak" tipikus vadóc fiú a fiam. Nem tom, lehet hogy én a lányommal el voltam kényeztetve, mert bár belé is szorult jókora akarat, azért könnyebb volt vele jócskán.

én meg pont fordítva vagyok. eddig inkább unott fejjel ültem mellette, most viszont tényleg együtt tudunk játszani, tényleg kezdem élvezni :)

vonat mániás a fiam, több vonat készlete is van és még a nagyoknak való műanyagot is egyedül összerakja már. ő azt csináljaén meg a fa kockákból csinálok neki kis házakat, lámpákat, utakat,majd beindítjuk a fütyülős, valóban füstölő vonat csodát :D

gyurmázunk, rajzolunk, festünk. nagyon egyszerűeket szoktam csinálja és azt próbálja utánozni, pl. csiga, ablak, kör, kígyó, kerítés.

ha nehezebbeket csinálok akkor nem is köti le...

rohangálunk repülőkkel, én is ráülök a motorra, vagy négykézláb mászkálok a hátamon a gyerekkel :D

sokat kergetőzünk, csikizem, bukfencezünk, én is ugrálok vele közben mondókázok... :)

Igen, ismerős.

A dulakodásnál, rongálásnál hagyd magára. Jelezd, hogy nem helyesled.

Az értelmetlen történeteken ne húzd mel magad, szelíden jelezd, hogy ez másképp van, és esetleg állj elő te is meghökkentő ötletekkel.

Olyan, hogy "ezt és azt kell mondani", szerintem a játékban nincs! Nem tilthatod meg, hogy pl. a kisló v. az autó "beszéljen", v. nem tudom, miken akadsz ki. Persze, ha enni kell, oda kell tenni.

1) Van, amiben kellenek szabályok!

2) A fantáziában ne próbálj neki korlátokat szabni : )