3éves kisfiam felesel, ordibál, vitatkozik velem, ha már nagyon durva a szitu hogyan kezeljem? Már kezdek kétségbeesni

Higgadt,kitartó,szeretteli türelemmel kezeld,emellett a legfontosabb dolgokban pedig ne engedj neki,következetesen,határozottan terelgesd a jó irányba.

Az ellenszegülésüket az is gyakran kiváltja ,ha esetleg a koruknál több dolgot elvárnak tőlük,túl vannak fegyelmezve ha ezt csinálja azt sem szabad,ha azt azt sem szabad és mindenért büntetés van,ekkor dacossá válhatnak és már nem is lesz kedvük megpróbálni sem jól viselkedni .

Barátságos hangon ,de határozottan,soha nem indulatosan ,ellenségesen jó őket megkérni valamire,aztán ha töbszöri felszólításra sem működik együtt,akkor jöhet a büntetés.

Nálatok mit jelent a bünti ?

Az én kisfiam 6 éves hiperaktív,emlékszem 3 évesen azt hittem,hogy sosem élünk majd normális életet,mert úgy viselkedett,hogy azt alig bírtam épp ésszel :-) !

Nehéz időszak kétségtelen a 3 éves kor nálatok,de vígasztaljon az ,hogy a mostani kitartó munkád a nevelésbe belefektetett energiád idővel megtérülnek,1-2 év múlva tudomásul veszi a szabályokat és képes lesz megfelelni nekik ,ez a gyermekek érésével kialakul.

Ha ordít is,te beszélj hozzá normál hangon,kérd meg őt ,hogy ha szeretne valamit mondani,akkor cserélje ki a hangnemet egy halkabbra.

Ha sokszor kiabál,ordít ,akkor még éretlen ,nem láttja át a dolgokat ,nem érti a szabályokat,nem képes beteratani őket ,ez neki is nagyon nehéz megélni ,nyugtasd ,szeretgesd amikor csak tudod,később nagyon meghálálja majd.

Egy csapásra nem fog megoldódni a problémátok,a gyermekednek érnie kell ,hogy jobban kezelje saját indulatait ,részedről a sok türelem,szeretet,határozottság a lényeg.

Nálunk is akkor volt a legnehezebb amikor a kistesó érkezett (most már 20 hónapos) ,a nagyobb mindenért sírt,semmiben sem akart együttműködni ,én ideges voltam és elkeseredett,a nevelési tanácsadót is megjártuk akkoriban .

Át kell vészelni ezt az időszakot valahogy,ami nagyon sokat segít ilyenkor az a család támogatása,megértése,hasonló helyzetben lévő anyukákkal beszélgetni,tapasztalatok cseréje.

Ha mód van rá,hogy néha elszabadulj a gyerekek nélkül egy-egy kellemes programra (barátnői traccsparti,vagy a pároddal elmenni valahová)akkor máris feltöltődve,új erővel állsz neki a gyereknevelésnek ,nagyobb lesz a türelmed ,a gyermekd egy csapásra kezelhetőbbé válik majd.

Az én fiam olyan,hogy ha én kiegyensúlyozott vagyok ,akkor nagyon könnyen kezelhető,de ha felfedezi rajtam,hogy feszült ,ideges vagyok,akkor máris érzékeli ezt és nyugtalanabb ,dacosabb lesz,talán megérzi,hogy anya most valamiért ideges és nem tartja igazságosnak,hogy akkor ővele is miért türelmetlenebb.

Hatalmas személyiségváltozást hozott nálam a gyereknevelés idővel megsokszorozódott a türelmem ,nőtt a terhelhetőségem a kényes nevelési helyzeteket illetően.

Hamar megnőnek a gyerekek ,kialakul majd nálatok is minden,minden családban nehéz időszak ez,szerintem te alapvetően igyekszel mindent jól csinálni,csak egy kicsit túl sok most rajtad a teher.

Nem kell,hogy kétségbe esni.

Figyeld meg a kisfiadat.

Pl A gyerek akar valamit---> te azt mondod nem---> a gyerek elkezd bőgni hisztériázni--> neked meglágyul a szived, jól van na tessék itt van---> következőleg a gyerek megint akar valamit amit nem lehet, te megint nemet mondasz elsőre,de mivel ő már tudja,hogy a hisztériával eléri, ezért hisztizni fog, és mivel te hagyod,hogy hisztizzen ő meg tudja,hogy eléri, és még nyomatékosítja azzal,hogy ordibál ellenkezik ezért ezt fogja csinálni.

Mivel mindenki őérte van a családban ,ezért a gyerek ösztönösen hiszi azt,hogy az ő akaratának kell érvényesülnie, és amelyik szülő engedékeny a gyerekkel, azt kihasználják,mert egy pár perces büntitől nem fog megijedni a gyerek, hanem majd hiszitizik ,mert úgyis megsajnálják.

Egy 3 éves kisfiúval szerintem nem ülhetsz le megbeszélni a dolgokat,mert még csak 3 éves.Tehát semmit nem fog belőle megérteni,csak azt,hogy valamit nem jól csinált.

Az ilyen kisgyerekekben nyomatékosítani kell,hogy ezt ne csináld fejezd be, valamivel. Pl. a hangsúlyoddal, ha felemeled, tudni fogja,hogy amit csinál az rossz.Lehet,hogy elsírja magát,de nem kell vigasztalni, csak amikor lehiggadt. Utána elmondhatod neki ,hogy kisfiam ezt nem szabad,mert.És nekik többször el kell mondani,mert még nagyon kicsik.

Vagy esetleg egy nagyon kicsit rá lehet ütni a kezére,hogy tudja,hogy mi lesz ,ha megint ezt csinálja.

És ugyanez a hisztinél is, ott kell hagyni hagy bőgjön ,majd megunja,mindenki csinálja tovább a dolgát, majd utána rájön,hogy ezzel nem ér el semmit.

Elvégre a felnőttnek kell irányítani nem egy kisgyereknek.

Majd túljut ezen a dackorszakon,de amíg nem , addig sajnos valamivel meg kell állítani ezt,mert ha nem , akkor jön a kamaszkor, és ott már nem lehet a gyereket fékezni.

Utolsó vagyok, az egy nagyon jó dolog,hogy a bünti végén ,ha bocsánatot kér, akkor megölelitek egymást!

Ez így nagyon jó!