Bejöjjön a kórházba hozzánk látogatni az első gyermekem szülés után, vagy ne?

Nekem öt éves volt a nagyobbik, mikor a pici született és egyik nap sem jött be, mert mi így láttuk jobbnak, mert valóban a szívem szakadt meg, de neki így volt könnyebb, és az ő érdeke mindig is az enyémek előtt. Azért volt így, mert a személyes kapcsolat a legerősebb és legmélyrehatóbb, és újból és újból sebeket ejtettem volna a kis szívén. Mi ezt az apa-nagyszülők fokozott törődésével és babusgatásával kompenzáltuk, és mindennap beszéltem vele két-háromszor telefonon. Felkészítettük, hogy nemsokára megyünk haza (és én még császárral is szültem, tehát az még plusz két nap), kis ajándékot vettünk a nagynak, hogy a pici ezzel köszönti őt, és velem semmi rossz nem történik - mert ilyenkor ők megijednek, hogy anyának baja lesz -, és nagyon sok törődés-törődés akikkel eltölti ezt a pár napot. Nagyon nehéz volt nekem, de öntöttem bele a lelket, próbáltam nem előtérbe helyezni ezt a dolgot, hanem a mindennapokról beszélgettünk telcsin is. Olyan hamar elmegy az a pár nap, viszont ami miatt nagyon is amellett voltam, hogy nem kell mindennap a kórházban ülnie, hogy nem kapott el semmi nyavalyát, mert ez elkerülhetetlen, annyi ember jár oda be, én úgy gondolom csak jót tettem vele, azóta pedig örökké együtt vagyunk!!! :))

Igen, valószínű neked is sokkal megterhelőbb lenne a mindennapos elválás és sírás, ez viszont akár még a tejedre is kihathat és akkor ennek a pici látja kárát.

Próbáld meg úgy előre megszervezni a dolgokat, hogy te is nyugodt legyél!!

Én is bármikor szülhetek és nekem egy kétéves kislányom van. Én szeretném minden nap látni és már mondogattam neki, hogy anya megy be a kórházba aludni pár napra, amikor megszületik a kistesó és ő majd jöhet megnézni. Utána meg megy majd játszani a nagy játszótérre a mamival, stb... Szerintem első nap tuti nem fog sírni, mert akkor se szokott, ha elviszik a nagyszülők 1-1 napra. Esetleg a második vagy harmadik nap biztos fog hiányolni és ha nem találkozom vele, szerintem az sokkal rosszabb, mert nem fogja érteni, hogy anya miért tűnt el??? Így legalább megérti, hogy az orvosok most itt tartják anyát a kórházban, itt kell aludnia és megpróbálja majd rávenni a doktorbácsikat, hogy minél hamarabb hazaengedjék hozzá és akkor majd hazahozzuk a kis tesót is, akit nagyon várt már!

Szóval én próbálok majd így állni hozzá. Én mindenhogy sírnék, ha bejön, ha nem, de szerintem sokkal rosszabbul viselném, ha nem is láthatnám!

Nálunk nem volt 17 hónapos a lányom, mikor született a kicsi. Már előre elterveztem, hogy ha éjjel indulna, anyukámékat riasztom (akiket imád), és jönnek vigyázni rá, míg Apja bevisz a kórházba... vagy ha napközben akkor hogy alakulna.

Végül előbb be kellett feküdnöm, szülés előtt 5 nappal, mert rossz volt a ctg (haza sem engedtek már), persze nem lett semmi baj... addig a férjem és a lányom anyukámékhoz "költöztek", ahol a lányom szinte minden nap volt és otthon érezte magát. Nálunk meg a kórházban látogatási tilalom volt (február) és a szülés után sem jöhettek be. Nekem borzalmas volt a lányom nélkül, hiába készültem a szülésre ami a kiírt nap be is indult, és mikor megszületett, még akkor is sokat sírtam mert hiányzott a "nagy". Egyszer együtt jöttek (kapuban lehetett csak találkozni), a lányom elvolt apjával és a mamáékkal, szerencsére nem viselte meg, de engem... mikor megláttam csak ölelgettem, és tartottam a könnyeimet, mégse lásson sírni.

Az élet majd adja hogy legyen. Ha megérti hogy miért vagytok kórházban, és nem lenne gond az elválás, akkor simán bemehet, csak Te is bírd tartani a könnyeidet (és a hormonok miatt még nehezebb), de ha amúgy elvan, akkor arra a pár napra nem kell felizgatni jobban. Ezt majd meglátjátok.

Könnyű szülést kívánok!

2,5 éves és 15 hónapos csajok anyukája