A kisfiamat bántja az unokatestvére. Ne engedjem, hogy együtt játszanak?

Az a baj, hogy gondolom a fiad még annyira nem is tudja kifejezni magát szavakkal, legalábbis nem olyan jól és hatásosan, mint a hisztérika.

Ha már nagyobb lesz, lehet neki jó tippeket adni, ilyenkor mit mondjon, hogyan reagáljon, hogyan küldje el melegebb éghajlatra az uralkodó természetűeket, de most még ez nem alkalmazható. Szóval addig semmiképp ne legyenek ilyen gyerekek a kisfiad környezetében, akik rombolják a lelkivilágát. Most még jobban számít kik veszik körül, nehogy emiatt visszahúzódó, rideg legyen. Majd ha már nagyobb lesz, és meg tudja védeni magát, akkor lehet bármilyen gyerek körülötte.

nálunk is ez volt, mondjuk engem nem bosszantott ennyire. beültünk közéjük és próbáltuk közös játékra buzdítani őket.

na már most a fiam közben nagyobb lett és eljött nála is az undizós korszak. tegnap konkrétan verte az unokatesót :SSS égett a fejem, üvöltöttem vele, fél estét büntiben töltötte, de a nagylány szülei elintézték annyival, hogy most visszakapja :)

nálunk amúgy az jött be nagyon, hogy vettünk ajándékot a nagylánynak amit a fiam adott oda neki, mégpedig azért, hogy kipróbálhassa a játékait... :) a nagylány pedig nagyon szerette volna azt az ajándékot ;)

Nálunk fordított a helyzet. 4 éves a kislányom, és 2,5 az unokaöcsi. A lányom is igen aktív, csöppet sem magában megülős gyerek, de a kisfiú szabályosan egy rémálom. Már 4-5 hónapos kora óta sikít és üvölt mindenért. Kb. 1 éves korában jött rá ez a harapok, rúgok, tépek, rángatok viselkedés, és mellé megmaradt a folyamatos sikítva őrjöngős hiszti is. Átlag 5 percenként rájön a hoppáré.

A lányom kezéből mindent mar és tép ki. HA vissza akarja venni tőle, elkezdi harapni. De nem csak úgy kicsit, hanem véresre.

Itt sem szólnak rá a szülők, mert akkor a kisfiú egyből sírni kezd, mire megsajnálják, egyből veszik fel és vigasztalják. Fél perc múlva kezdődik elölről. Játszótéren is ugyan ilyen.

Múltkor beállt a lányom mögé, majd akkorát taszított rajta, hogy nekiesett a falnak. Még magunkhoz sem tértünk, már megismételte 2x. A világ legfinomabb stílusában rászóltam, és megfogtam lehelet finoman a kezét, erre mint egy eszement elkezdi fejbe verni saját magát, majd rohan az anyjához, hogy én bántottam. Szerintem tuti, hogy nem teljesen normális a gyerek...

Én kereken megmondtam, hogy ha nem változtatnak a dolgokon, nem fogunk velük találkozni, mert unom, hogy a lányom tele van kék-zöld foltokkal, és a fülsértő visítást sem lehet elviselni egész nap.

A kissrác most kezdi a bölcsit, hát kíváncsi leszek...

Hat eleg nehez helyzet, az ilyesmivel gyakran talalkozik az ember. Dilemmazik az ember rajta, hogy hol huzza meg a hatart, mi az, amit meg elfogad, es azt mondja, hogy oldjak meg a gyerekek maguk kozott, hiszen nem mindig lehetsz mellette, meg kell tanulnia kiallni magaert. Nagyon osszetett dolog, es nem is biztos, hogy mindig jokor (tul koran/tul keson) avatkozunk be. Szulonek is azert fel kene fognia, hogy nem szabad megengednie, hogy mas gyerektol elvegye a jatekot es irigy legyen.

En lanykam most lesz ket eves, unokateso kislany novemberben lesz 4. Tavaly meg az en lanyom "ijesztette" meg az unokatesot, mara mar korulbelul egy szinten vannak elevensegben. Legtobbszor korulbelul 3-5 eves korig kislanyom megremiti kozeledesevel a gyerekeket. Nagyon kozvetlen, de olyan, mint egy kis tank. Probalna elvenni a masiktol a jatekot, de en mindig raszolok, visszaadatom vele, bocsanatot keretek vele. Kellett egy jo par honap, mire eljutottunk arra a szintre, hogy nem veri ki utana a balhet, hanem szepen hang nelkul visszaadja. Imad masokkal jatszani, nagyon lelkes mas gyerek (legyen az 10-15 eves akar) tarsasagaban. Most mar tesommal rajuk szoktuk kicsit hagyni a dolgot, had oldjak meg (mind a ketten ilyen teren egyet gondolunk), mert egyiket sem kell felteni, egyik sem hagyja magat. Most mar latom, hogy a majdnem 4 eves unokateso sokkal turelmesebb, belatobb a lanyommal szemben, o sokkal csendesebb kislany, mint az enyem.

Osszegezve: Nem neked kellene raszolni a nagyobbik uncsitesora, hanem a szulonek, mert ha elmarja a jatekot mastol, az felett nem szabadna szemet hunynia, ez irigysegre utal, es azt eleve nem szabad megengedni a gyerekeknek. Azert nagyjabol lehet erezni azt a hatart, hogy mikor kell a szulonek beleavatkoznia a dolgokba.

En nem hanyagolnam el teljesen a talalkozasokat, sot, egyaltalan nem. Probald meg finoman raterelni a szot az anyukaval, es megbeszelni vele a dolgot. Oszinten elmondod neki, es meg fogsz konnyebbulni. Ezen nem haragudhat meg. De ne tamadd le, szepen finoman mond el neki, hogy nem tetszik, hogy kitepi a gyereke a gyereked kezebol az etelt. Mond el neki, hogy ha nem szol ra, akkor nagyon sajnalod, de nem tudtok annyiszor talalkozni, mert eszrevetted, hogy gyermeked ezt nagyon serelmezi. (en ezen nem sertodnek meg, inkabb elszegyelnem magam es mindent megtennek annak erdekeben, hogy a ket gyerek tovabbra is egyutt jatszhasson)

Egyrészt igazad van. Mert a szülőnek igen is rá kellene szólnia a gyerekre, a gyerek ebből tanulja meg, hogy mit szabad és mit nem. Amiket a kislány csinál az alaptermészetéből adódik (nem azért mert lány :)) Vannak "elevenebb" gyerekek akikkel több gond van és vannak könnyebben kezelhető gyerekek.

Nálunk a sógornőm 20 hónapos lánya "terrorizálja" az én 21 hónaposomat. (harapja/néha véresre, veri, haját húzza stb) De ott az anyuka mindig szól, és sokszor látom rajta, hogy rettenetesen kellemetlen neki. Pedig van már egy nagyobb gyerekük aki maga a megtestesült nyugalom :)

Szóval nem csak nevelés kérdése az egész. Lehet nyugodt gyerek után kisördög és fordítva is. Viszont a sógornőd ott követi el a hibát, hogy ráhagyja a gyerekre. Ezt kellene neki valahogy finoman megmondani. Mert a gyerekek nem gonoszságból irigyek, verekedősek stb...hanem, mert nem tudják megfelelően kezelni az indulataikat és ha a szülő nem tanítja meg nekik akkor abból később kemény problémáik lesznek.

Mondjuk szerintem ilyen helyzetben nem muszáj keresni az alkalmat a találkozásra. Ahogy írtad, elég ha akkor találkoznak amikor összejön a család. (és próbálj meg nem haragudni a kislányra, hidd el nehéz neki is. Ilyen helyzetben annyira dühös tudok lenni a szülőkre, mert a gyerek issza meg a levét azzal, hogy végül egy kiállhatatlan elkényeztetett kis pukkancs lesz :()