Melyik volt nektek eddig a legfelhőtlenebb és melyik a legnehezebb korszak gyermekeitekkel? (ugy értem mennyi idős volt a baba ekkor) És meg is indokolnátok miért?

Mind3 babámmal a 2-3 hónapos kortól olyan 14-15 hónapos korig. Ez volt a legegyszerűbb, legnyugodtabb és legszebb.

Aztán legközelebb az amibe most van a legnagyobbam a 5-6 éves kor.

Okos, értelmes, bárhova el lehet menni vele, türelmes, tud viselkedni, nagyon jókat elbeszélgetünk, igazi értelmes kispasi, kis emberke:)

Gondolom majd ha a lányom ekkora lesz már vele is hasonlóan jó lesz már a helyzet.

Mert most 2.5 éves ez borzasztó egy kor, egy ördög a kiscsaj.

Részletezve: nekem 2-3 hónapos korig hasfájósak voltak a fiúk, a lányom nem, viszont nagyon sokat ébredtek éjjel így kialvatlan voltam. Utána egyik gyerekem már átaludta az éjjelt, a másik 2 nem, viszont csak 1szer keltek, ciciztek és aludtak is tovább.

Már nagyon keveset sírtak, kinyílt számukra a világ, ügyesen fejlődtek, szépen eljátszottak egyedül, ették amit főztem, sokkal jobb evők voltak mint kisgyerekként. 3ból 2 imádott bújni:)És még el lehetett terelni a figyelmüket amikor valami rosszaságra készültek.

Aztán olyan 15-18 hónapos kortól már jön a kőkemény dackorszak, meg ez a mindent egyedül akarok de még nem vagyok képes rá-korszak, sok ordítással, sírással, daccal, hisztivel.

igaz még csak 20 hónapos a fiam, nekem az eleje volt a legnehezebb.Rosszul aludt,sokat sírt,fáradt voltam, ő csak sírt...Aztán úgy fél éves korától egyre egyszerűbb lett, a mostani időszakot nagyon élvezem.Igaz, hogy vannak nehezebb napok, mikor az agyamra megy a nyűgösséggel,hisztivel de mind e mellett ez a korszak nagyon jó:)Most könnyebben tudom kezelni a dolgait, úgy értem mikor pici volt és látszólag ok nélkül sírt az nagyon frusztráló volt...

Decemberben érkezik a tesó,már úgy várom milyen lesz 2 gyerkőccel:)

2.vagyok, nekünk 15 hónaposan volt egy nehéz korszakunk, egész nap abból állt, hogy ezt-azt nem szabad.Nagyon sokat hisztizett,akaratoskodott, és nagyon durva,agresszív is volt néha.Én is sokszor úgy érzetem, hogy csődöt mondtam mint anya...de mondjuk én nem vagyok ellene a jókor jó időben történő fenékre/kézre csapásnak,így elég hamar rájött, hogy nem pálya ahogy viselkedik.Persze ne azt képzeld, hogy megvertem mindig, de azt nem vártam meg,hogy elszakadjanak az idegeim, ha sokszori figyelmeztetésre és határozott felszólításra sem hagyta abba, akkor kikapott.Így átlendültünk ezen az időszakon, azóta nagyon szépen szót ért,mosolygós,kiegyensúlyozott.

Tudom, le leszek pontozva, de nem érdekel.Mindenkinek a saját dolga milyen nevelést tart jónak, én se szólok bele máséba.

Születésüktől addig, amíg el nem kezdtek mászni, járni. :-)) Egy újszülöttel semmi baj, eszik-alszik, semmi gondot nem okoz, bármit lehet mellette csinálni, s nem mellesleg olyan édes és védtelen, egyszerűen imádtam/imádom őket ölbe venni. :-)) A legkisebb még csak két hetes, de legtöbbször azt se vesszük észre, hogy egyel több gyerek van a házban - mindhárom gyerekemnél ez volt a legproblémamentesebb időszak.

Babaillat, egy pirinyó kis ember a karodban, összebújás, szopi... Egyszerűen imádom.

Nagyobb korukban sincs nagy gáz, csak hát azért előfordulnak viták, hisztikezdemények, amikre jól kell reagálni, van önálló akaratuk, kell néha kompromisszumokat kötni, a kétévesre jobban kell vigyázni, még nincs veszélyérzete, ugyanakkor már vannak ötletei... Hároméves kortól megint könnyebb, már nagyon értelmesek, sok mindent meg lehet velük beszélni, a nagylányom 4 éves lesz nemsokára és vele már egészen komolyan lehet beszélgetni, rengeteget tud segíteni is, ügyes, okos....