Adoptált gyermeknek mikor mondanátok meg hogy nem ti vagytok az édes szülei? (5 éves kislány)

Kisfiam oviscsoportjában van egy kislány, akinek a testvérét anno 1 évesen fogadták örökbe, ma már 12 éves. A kisgyerek mindig is tudta, hogy a szülei nem a vér szerinti szülei, és tudják ezt a kisebb tesói is és szinte mindenki.

Soha nem csináltak ebből titkot. Kívülállóként úgy látom, hogy semmi gond nincs ezzel. Legalább nem fogja sokként érni a hír.

Mi is örökbe akartunk fogadni, és az Ágacskás tanfolyamon azt javasolták sok tapasztalattal rendelkező emberek, hogy ezt az elejétől mondani kell, nyíltnak kell lenni, nem szabad hatalmas tragédiaként titkolózni, aztán majd egyszer síri hangon közölni. Legyen ez a természetes egészen csepp korától, válaszolni kell a saját szintjén a kérdéseire.

El lehet mondani, hogy te nem a pocakodban voltál terhes vele, hanem a szívedben vártad, hogy végre megszülessen.

egyből! de ha már 5 éves, akkor most :) ezt is ajánlják egyébként.

a baba várásra terelném a szót és mint ha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon, mondanám neki, hogy anya pocakjában lehetett baba ezért egy másik néni pocakjában volt, mert nagyon szerettünk volna téged és a néni annyira kedves volt, hogy megengedte, hogy az ő pocakjáéban lakj míg megerősödtél vagy valami ilyesmi :)

Én is úgy csinálnám, hogy a kezdetektől teljes természetességgel beszélnék erről. Olyan sosem mondanék, hogy "nem én vagyok az anyukád", hanem valama olyasmit inkább, hogy "apa és anya innen és innen hozott el téged, amikor kisbaba voltál, addig ott laktál".

Ha elmaradt a felvilágosítás, és már 5 éves a kislány, akkor is csak pár mondatot mondanék erről nagyon egyszerűen, amikor és ahogyan a helyzet éppen adja magát. Ha egyszerűen és természetesen kezelik a szülők, a gyermeknek is egyszerűbb lesz, legalábbis szerintem.

Csak egy plusz gondolat: nekem ebben a helyzetben a hitem is segítene, mert én hiszek abban, hogy nemcsak az lehet édesanya, aki szült. Lehet, hogy egy nőt Isten anyának szán, aztán az emberek elkeverik a dolgokat. Szóval valami hasonlót is mondanék az adoptáltamnak, mint pl: te

folytatása a válaszomnak:

"te egy másik néni hasában voltál, utána kerültél anyához és apához"

Szia! Igen, ahogy előttem írták, azt javasolják, hogy minél hamarabb, kezdettől fogva tudja a gyerek ezt. De hogy ezt az adott esetben hogyan oldják meg a szülők, az család- és gyerekfüggő, senki nem tudja neked megmondani, milyen szavakat használj, mennyire menj bele a témába.

Szerintem ne az itteni válaszokra hagyatkozz, hanem keresd fel pl. a Mózeskosár Egyesületet, akiknél egyéni tanácsadás (ingyenes) is van, és a legrégebben működő, nagy tapasztalattal bíró, elkötelezett szakemberek alkotják! Ne félj kérdezni, nagyon kedvesek és tapasztaltak!

[link]

Amit még nagyon ajánlok a témában, egy mostanában megjelent könyv, egy amerikai pszichológusnő írta, aki maga is örökbefogadott, illetve ő is fogadott örökbe, és 40 éve foglalkozik az örökbefogadók problémáival. Rengeteg történetet leír az örökbefogadó családokkal kapcsolatban, és nagyon-nagyon tanulságosak a következtetései, tanácsai. Arről is van szó a könyvben, hogyan beszélnek az egyes családokban a gyerekkel az örökbefogadsásáról, leírja, hogyan reagálnak a gyerekek erre a hírre, és hogy pl. attól, mert az egyik úgy csinál, mintha semmit nem jelentene neki az információ, nem kérdezget semmit, attól még igenis nagyon foglalkoztatja, és a szülőknek nem szabad elégedetten hátradőlniük, hogy „igen, elmondtam, jól fogadta, ezzel ez letudva”. Szóval nagyon érdekes könyv.

Adatai: Joyce Maguire Pavao: Az örökbefogadás háromszöge

nezz korul konyvesbokzokban a gyerekkonyveknel mar van magyar mesekonyv direkt errol a temarol! szerintem nagyon aranyos (van talan tobb is sajnos nem tudom a cimet en L..iben lattam)

Es azt meseld neki. ezet irtak.