Nagy méretű kutyától fél a gyerekem? Tiétek hogy viseli el a nagyobb méretű kutyákat?

A 9,5 hós lányom pont az ellentéte. Ő meg van őrülve a kutyákért, anyuéknál van a staffordom, rajong érte. Mászik a kutya után, sikongat neki. Itthon is van egy kistestű keverék, azért is rajong.

Ha a lányod fél tőle, tartsátok távol a kutyust, vagy próbáljátok együtt etetni, játszani vele. Hátha megbarátkoznak.

Még nem késő megnevelni a kutyát, vigyétek kutyaiskolába. Akár a gyerekkel együtt és akkor együtt tanulnak meg bánni egymással.

Nem szabad, hogy a gyerek azt tanulja meg, hogy minden állattól félni kell, ami nagyobb, mint egy mókus.

Régen, nagybátyáméknál volt egy hatalmas kuvasz kan. Ugatott, agresszívnak tűnt, rettegtem tőle. Aztán egy nap azt mondták, menjek már oda a kutyához és simogassam meg. Megsimogattam, egyre oldottabb lettem és beláttam, hogy nem is olyan rossz ez a kutya, csak szeretetre vágyik. Utána imádtam a kutyát, mindig vele játszottam, ha éppen ott voltunk.

Én néha jobban bízok a kutyámban, mint az emberekben. A mi kis családunkban egy darab uszkár van, anyósoméknak van egy németjuhászuk és egy csivavájuk, anyáméknak szintén egy uszkár és egy korcs. Tehát összese öt kutya van, akiket a gyerekemnek majd meg kell tanulnia kezelni. A nagy méretű kutya ugyanúgy kezelhető, mint a kisméretű (sőt, talán még jobban is), és a gyereket ugyanúgy meg kell tanítani arra, hogy ő felsőbbrendű, mint a kutya, ahogyan a kutyának is meg kell tanulnia, hogy a család legkisebb kétlábon járó tagjának is engedelmeskednie kell.

Erre a célra tudom ajánlani Cesar Milan sorozatát (magyarul azt hiszem az a címe, hogy a csodáltos kutyadoki), ő rengeteg olyan tippel tud előállni, amikkel lefegyverezhető egy olyan örökmozgó, mint a vizsla.

Semmi esetre se zárnám kennelbe a vizslámat, hanem lekötném az energiáit. A vizsla ugyan is egy vadász kutya, és feladat kell neki, amiket ha megold akkor szellemileg és fizikailag is le van kötve. Ez nem azt jelenti, hogy éjjel-nappal kell vele foglalkozni és minden mást hanyagolni, de pl itt a nyár, lehet vele frizbizni pl (amivel apportírozik, tehát kiéli vadászösztöneit és jól el is fárad), vagy úsztatni. Télen be lehet fogni a szánkó elé, hogy húzza (bár nem szánhúzó fajta), vagy a hóban el lehet dugni neki dolgokat, amiket megkereshet. Ezeket a "játékokat" akár a gyerekkel együtt is lehet játszani, így szorosabbá válik a kötődés állat és ember között.

Nagyon nagyon fontos, hogy a kisgyerek ne fusson el, főleg nem visítva, mert ezzel önmaga is "prédává" válik, legalább is a kutya szemében és üldözni fogja, de nem fogja bántani, csak követi (a vizsla ugyan is követő és ún. pointer kutya, vagy is felfedezi a prédát és megmutatja a gazdának). Tehát el kell magyarázni a kislányodnak, hogy ha meglátja a kutyát, akkor nem szabad visítani, hanem csendben kell lenni. Anya ott van, ő sem sikít, szépen nyugodtan kell viselkedni, nem szaladunk el, mert így nem bánt minket. Aztán ha a kutya odajön, akkor le kell ültetni (már ha tudja egyáltalán mi az, hogy ül), de mégjobb, ha lefekszik, a hátára. Ezzel kinyilvánítjuk, hogy felsőbbrendűek vagyunk nála, és ő is "behódol". Ekkor meg lehet simogatni. Minél több ilyen kontakt van gyerek és kutya között, annál kezelhetőbb lesz a kapcsolatuk.

Ezen kívül ajánlanám, hogy a kutyát vigyétek el kutyaiskolába, engedelmességi tréningre (akár klikkerre is lehet), ezzel nem csak az alapvető dolgokat tanulja meg (lábhoz, ül, fekszik, nem, stb), hanem a felesleges energiáit is lekötitek, amitől még kezelhetőbb lesz.

Ha kennelbe zárjátok, akkor az energia csak gyűlik gyűlik benne, és a végén robbani fog, ami nem biztos, hogy jó lesz.

Remélem tudtam segíteni!

Egy idő után megszokják egymást, ha elég sokat vannak együtt. Az nagyon fontos, hogy TE ne félj a kutyától, mert azt a lányod is átveszi. Ha dilis (gondolom csak sok benne az energia) a vizsla, és akkor ugrál amikor kimentek, akkor dobj el neki párszor egy labdát, vagy valamit, egy pár percet foglalkozz vele, hadd rohanjon egyet, és ha lenyugszik, akkor engedd össze a gyerekkel. Még jobb lenne, ha egy hosszút sétálnátok, és azután kezdenéd a "barátkoztatást". Nyilván, megharapni nem fogja, mert a vizsla nem harap, szóval ettől nem kell félni. Az ugrálásról meg viszonylag könnyen le lehet szoktatni (gyerek nélkül): éppen mielőtt rád ugrana, lépj határozottan FELÉ, így kénytelen lesz hátrálni. Nem kell kiabálni, vagy a nevét mondogatni, még csak rá sem kell nézni. A lényeg, hogy határozott legyél és domináns.

A mi kutyánk is elég hebehurgya, igaz ő még csak egy éves, de már most 35 kg. Volt hogy túl közel rohant el a gyerek mellett és fellökte, de szerencsére a fiamat nem hatja meg az ilyesmi, ugyanúgy turkál a szájában, ráül, gyűri a pofáját...

Sokan javasolják a kutyaiskolát, de pl nálunk sem megoldható. Pl 30 km-es körzetben egyáltalán nincs ilyesmi, nemhogy még választhassak a felfogásomnak megfelelőt. Meg kisgyerek mellett az ember gyakran nem is engedheti meg magának sem időben, sem pénzben.

javaslom Cesar Milan könyveit, szerintem nagyon jó oldalról közelíti meg a kutyanevelést.