Hogy oldod meg az alábbi szitukat? 3,5 éves

1.

Nem mennék vissza a játékért, hisz én is megkérdem mindig mit vigyünk, ő választja ki, ha nem hozta, hát nem hozta!

Ha hisztizik, hát tegye, majd megnyugszik! Azért meg, mert csúnyát mondd rám, én rácsapok a szájára a játszótéren, mert ilyen nem illik mondania, és vagy ott beállítom a sarokba, vagy leültetem a padra, vagy pedig otthon megkapja a büntetést.

2,

Ilyenkor mindig rászólok ne legyen írígy, csak barátkozni akarnak, ha szeretne, ő is játszon velük!

3.

Ezt nehéz látatlanban megítélni, hogy ki kezdte a verekedést, na meg a kicsi igazat mondd-e vagy sem, de hasba rúgni akkor is csúnya dolog, ezért nálunk is büntetés jár!

4.

Játszótéren mindig ha valaki elkér valamit, én oda adom, ha a gyerekem nem is akarja oda adni, mert tanulja meg hogy nem szabad írígynek lenni, ő is mindig kölcsön kap ezt azt, akkor illi neki is oda adni ezt azt, és nem szabad bunkó módon hozzá fűzni ezt azt, mert nem fogják szeretni, és nem lesz barátja!

1.) Nem mennék vissza. Megpróbálnám a lehető legeldugottabb helyre elvinni és ott hagyni, hogy kihisztériázza magát.

2.) Ilyenkor én közbelépnék elvinném onnan a nagyobbat, akinek egy félre eső helyen elmagyaráznám, hogy nem döntheti ő el, hogy kivel barátkozzon a testvére, és amúgy sem viselkedhet így. Ez a stílus nálunk nem divat, nem is szokás, nem is tűröm el.

3.) A verekedésekbe nem szólók bele. Ha valamelyik sírva jön annyit tudok tenni, hogy külön szobába küldöm őket játszani. Közben elmagyarázom nekik, hogy lehet egyedül, magányosan is játszani és lehet együtt. Amennyiben nem képesek egymással normálisan játszani, mindenki megy egy másik helységbe, lehet ott unatkozni. Nálunk ilyenkor hirtelen baromi nagy egyetértés lesz...

4.) Ez úgy szintén az a kategória amibe én beleavatkoznék, a gyerekemet félre húznám és elmagyaráznám, hogy ez nem az a stílus amit megengedhet magának, stb...

Amúgy erősen úgy érzem, hogy testvérféltékenységről van szó egy picit rákontrázva még egy nagy adag dackorszakkal. Javaslom próbálj vele rengeteget beszélgetni, hátha sikerül kioldani belőle a feszültséget.

egy háromgyerekes anya

Szia!

Szerintem nem kell olyan nagyon aggódnod, ez normális ebben a korban.

1. Nem mennék vissza, elmondanám neki, hogy miért. Akkor is, ha azt gondolod, nem fogja fel, hidd el, nagyon hamar megértik ezeket. A nagyobb gyerekemnél ez anno elég jól bevált. Plusz egyidejűleg az "elterelés", gyorsan vmi ott lévő játékra felhívni a figyelmét, elkezdeni vele játszani, hogy nézd csak itt van ezésez és anya is játszik veled ezzel stb. amit a szituban gyorsan találsz.

2. Korral járó féltékenység, ennek ellenére szóvá tenném pl., igen, ő csak a te kishugod, örülök, hogy vigyázol rá, de ő is szeretne a kislánnyal játszani, engedd meg neki, a kislány szereti őt.

3. Semmiképp nem hagynám a bántalmazást, bár sajnos ez is a féltékenységre fogható. Jó a büntetés ilyenkor, de fontos elmagyarázni, mi volt a probléma. Akkor sem bánthatja a húgát, ha az meglökte őt. El kell mondani, hogy a kicsi még nem tudja, hogy a meglökés rossz, nem szándékosan teszi, és ő a nagy és okos bátyja, akinek megvédeni kell őt, nem bántani.

A büntetéssel kapcs, nem tudom melyiket alkalmazod, talán ugyanezt, ami nálunk bejött az a Spektrumon volt egy dadás sorozatban: legyen egy büntetőpad v. hely (nálunk a galéria alsó lépcsője volt), és annyi percig kell ott ülnie, ahány éves. Amikor leülteted, elmondod neki, hogy most mész a büntetésbe és FONTOS elmondani konkrétan, hogy miért. Egész konkrétan, hogy ő is megértse. Azt is meg kell nekik még mondani, hogy most itt kell ülnöd, amíg nem jövök vissza hozzád és gondolkozz azon, hogy ilyet nem szabad csinálni. Ha a 3 perc alatt elmászkál, visszaviszed, nem szólsz hozzá, és egész idő alatt teszed a dolgod, akár őelőtte jössz-mész, de nem nézel rá, nem szólsz hozzá. Nem baj, ha sírdogál, ilyenkor nem szabad "megsajnálni", ha megpusztuls se, különben semmit nem ér az egész. Másik FONTOS, ha letelt a 3 perc: odamész, megöleled, kicsim vége a büntetésnek és MÉG EGYSZER elmondod, hogy "azért voltál büntetésben, mert...", és hozzáfűzni, megigéred, hogy többet nem fordul elő? " akkor mondja ki ő is (segíts neki ha kell), hogy "Bocsánat, megigérem, hogy máskor nem rúgom hasba a tesót" Erre mindig legyen egy ölelés a válasz, hogy "nagyon szeretlek, jól van, megbocsátok" v. vmi ilyesmi. Legalábbis nálunk kb így volt, ebben a korban sajnos gyakran előfordul, hogy büntetni kell, de sokkal hatásosabb, mint bármi más vagy mint a kiabálás, fenékreütés stb sztem.

4. Próbálkoznék kitartóan ezekben a szitukban, hogy engedjük meg a kislánynak/kisfiúnak, hogy megnézze a játékodat, jó? Utána visszaadja neked. stb.

Kitartás :)

Ebben a korban ez normális. Mármint, hogy féltékeny a gyerek akárkire. Nemcsak a kistesóra, hanem bárki másra is, aki anyához közelít. Az irigység és az önzőség is teljesen normális, ilyenkor alakul ki a tulajdon fogalma gyerekekben, de még nem elég érettek ahhoz, hogy belássák, azzal, hogy kölcsönveszi valaki, azzal még nem vette el.

Én mindenképp azt csinálnám, hogy nem engednék a hisztinek. A gyerekek nagyon jól tudják, hogy nyilvános helyen hisztiznek, akkor nagyobb esélyük van, hogy elérjék a céljukat, mintha otthon vannak a négy fal között. Ha engedsz, akkor később sokkal rosszabb lesz, mert tudja, ha elég kitartó el fogja érni, amit akart.

A homokozós játék ügyben én sem mennék vissza a tárolóba az új játékért. Nem hozta, nem hozta. Legközelebb majd hozza. Legalább megszokja, hogy a döntéseinek következménye van. Ez nem baj. Ha hisztizik, ha nem, el kell viselni. Az szerintem külön jó, hogy ti együtt választottátok ki, hogy melyik játékokat viszitek és melyikek maradnak. Így is lehet döntésre nevelni a gyereket, úgyhogy ez egy jó ötlet. :)

A húgát valószínűleg személyes tárgynak tekinti, mintha az ő tulajdona lenne. Ez lehet, hogy nem tudatos. El kell neki magyarázni (676millió 238ezerszer is, ha kell), hogy a húga egy önálló ember, és van saját akarata, és nagyon szép, hogy vigyáz rá, és szereti, de azért mert más kislánnyal is játszik, attól még a húga marad.

A rugdoskodást én sem hagynám. Büntetést szabnék ki. Ez normális gyerek reakció, hogy másokat okol a saját döntéseiért "ő kezdte" (aztán lehet, hogy azelőtt, meg a nagyobb vette el a játékát a kisebbnek... nem tudjuk mi volt pontosan). De meg kell tanulnia, hogy teljesen mindegy, hogy mi volt az indok, nem volt helyes bántania a húgát. Az erőszak nem megoldás semmire, és arról, hogy hasba rúgta, arról csak ő tehet és senki más. Lehet, hogy ez a gyereknek sérti az igazságérzetét, de ő még csak 3,5 éves, még nem mindig képes átlátni bizonyos szituációkat.

Az meg normális, hogyha a kislány meglökte, ő is kapjon valami kisebb büntetést, mert lökdösődni sem szabad. Egyébként elképzelhető, hogy a kislány csak azért mondta, mert meg akarta védeni a tesóját. A kistesók általában felnéznek a nagyobbra. De ez lényegtelen, mert ha nem is lökte meg, és mégis ezt mondja, akkor neki is el kell viselnie a döntésének következményeit. Majd legközelebb nem mondja azt, ha nem csinálta.

Az utolsóra én azt mondom, hogy szerintem úgy érzi a gyereked, hogy a jogaitól fosztják meg, ha nemet mondanak neki. Pedig ezt meg kell szoknia, hogy nem minden úgy van, ahogy ő akarja. A helyedben kezdeném leszoktatni az anyával alvásról, mert egyre nagyobb lesz, és egyre nehezebb lesz ezt megtenni. Azt meg várhatod 10 éves koráig, hogy majd magától akar majd egyedül aludni. Apa is biztos jobban örülne, ha nem mindig a pici fiával alukálna a párja. :) Lehet valami trükköt bevetni, mint a nagyfiú vagy, és a nagyfiúk egyedül alszanak. vagy venni közösen valami szép huzatot a saját ágyába, amit ő választhat ki. Valami alvóállatot bevetni, hogy hát az alvóállatka nem szeret anyával aludni, stb. Próbálkozni kell, de lehet, hogy ez is segítene abban, hogy ne legyen annyira hisztis. :)