A kislányom (4 éves) megüt! Hogyan kezeljem? Mit csináljak, hogy ne tegye?

Kicsit fura hogy ez a szitu 4 évesen jön elö. ez egy tipikus példa egy 1-3 évesre.

Na de sebaj, 4 évesen kezdi a dackorszakot, ami szép dolog, mert akár 11 éves korig is eltarthat (én remélem hogy az enyémek hamrabb kinövik).

Szóval amit ütésnél tenni lehet, hogy leszidod érte, felálsz elmodnod hogy most ebben a pillanatban tért véget a móka és kacagás, te nem játszol vele, és erthetöen elmondod hogy te sem csapsz ra , így ez nalad nem megengedett. mar figyelmeztesd elöre ha látod hogy utne.

a kézre fenekre csapás is ütes es ha ezt tetted mar vele akkor abbol is tanulhatta.

a düh levezetes tipikus formája

eröszakra soha ne valaszolj eröszakkak

üss a kezere nyugodtan! Azert nem kell a sarokba alljal....

Nem veresrol beszelek,hanem hogy erezze hogy nem szabad.....

Hat ezt igazabol ezt te latod,hogy mire hogyan reagal...pl.

az ismerosomnek a kislanya olyan,hogyha mondod neki,hogy nemszabad,akkor abbahagyja....

dehat ezt neked kell latni,hogy hogyan reagal....

Ha a kezre"csapas" bejon,akkor miert ne? Addig amig megtanulja....

Vagy jatek eltiltas ahogy az elozo irta.....

Valamivel meg kell "fogni"....

Mi fontos neki? Jatek,eves,baratok?

Akkor mondjad neki hogy nem jatszhat XY-nal...vagy nemtudom...eleg nehez szitu...

elsö vagyok

szerintetek az a helyes megoldás tanítási módszer, hogy ha én ütök anya is? szerintetek ha a gyerek megüt én üssek vissza? mit tanul ebböl egy gyerek? mindent amit mi teszünk a gyerek ugyan úgy tesz. nektek ez nem tünt fel? a lányom most éppen szoptatja a babáját mert tölem ezt látja a kistesóval. ha ráütök a kezére azzal azt tanulná, hogy ha mérges valaki az üssön.

Szóval magától úgy jön rá, hogy te eltávólítod magadat, hogy te azt mondod ez neked nem megengedett dolog, és te így nem játszol tovább vele...

Megbántva meg van ezt nem hiszem hogy el kell játszanod.

engem a 2 évesem mostanában környékez meg, mert féltékeny hoyg sokat szoptatok. 1x volt mérges mert rászoltam és próbált ütni, de akkor leszidtam, és mondtam neki hogy én sem ütöm meg, ö se tegye, és ez nálam nem elfogadot... elkezdett sírni de soha többet nem próbálkozott vele.

Jol lelettem pontozva akezre csapasert...

Pedig en apamtol olyanokat kaptam a palcaval,hogy csak ugy csattant....

megsem lettem idegbeteg,megsem kell ma pszichologushoz jarjak....

Most egy kis kezrecsapastol mi baja lesz?

Sok szulo itt azert mar tul engedekeny,es ezert vannak az iskolaban tul nyavogos kisgyerekek....

Kulonben meg mindenki neveli a gyereket ahogy akarja,ahogy tudja...

de hogyha eddig nem utotted meg,akkor honnan jon neki ez az 5let, hogy megut teged?

En ezt azert nem ertem :O

Én el tudok képzelni olyan szituációt, amikor az anya soha nem ütötte meg a gyerekét, az mégis hasonló dolgokat csinál. Nézz utána az óvónőknek, óvodai társaknak, barátoknak! Lehet, hogy ott látott, hallott valamit (talán egy filmrészletet? ), vagy esetleg valamilyen nagy változás van az életében, amit eddig valamiért nem mondott el.

A legegyszerűbb, ha leülsz a gyerekkel beszélgetni a dologról. Komolyan, részletesen és főleg okosan kell "kikérdezni" a gyereket és eljutni a probléma gyökeréig.

A legegyszerűbb módszer az, ha leültök egy nyugodt helyre szigorúan kettesben (javaslom a konyhát). Gondoskodj róla, hogy senki ne zavarhasson meg titeket beszélgetés közben!

Üljetek egymás mellé úgy, hogy egymás felé tudjatok fordulni. Folyamatosan próbáld felvenni a szemkontaktust (Nem farkasszem játékra gondolok, nem bámulásra, hanem éreztesd vele, hogy most maximálisan csak rá figyelsz, és biztosítsd arról, hogy minden szava érdekel téged és fontosnak tartod, amit mond - merthogy tényleg az!)

Megkérdezed tőle, hogy miért csinálja mostanában azt, hogy megüt téged. Ezután tovább tartod a szemkontaktust (Ő valószínűleg lefelé fog nézni, nem kell lehajolj! Akkor csak nézd az arcát, de próbáld meg elkapni a pillantását, amikor csak lehetőséged van rá!), de egyáltalán nem szólalsz meg addig, amíg egy választ nem kapsz.

Ha megkaptad a választ, ez még csak a kezdet, ne add fel ezen a ponton!

Az ő saját válaszát próbáld meg átfogalmazni (vagy váltogasd az "Igen?" "Tényleg?" "Igazán?" "Ezt hogy érted pontosan?" kérdésekkel), és ugyanazt kérdezd vissza, majd ismét maradj csendben akkor is, ha ő nagyon sokáig hallgat (ez nagyon fontos, hogy ne törd meg a csendet, ő szólaljon meg előbb). Amikor válaszol, akkor ne szúrj közbe helyeslő szavakat(Értem! Világos! stb) csak a mondandója végén.

Ezt a módszert kövesd, amíg eljutsz te is és ő is a gondolatok, félelmek, problémák gyökeréhez.

Meglátod működik, csak ne add fel!

Ha esetleg mégsem sikerülne a dolog valamiért, és a probléma továbbra is fennáll, akkor érdemes lenne beszélgetni a dologról a gyerekorvossal, esetleg szakrovosi segítséget kérni, mert - úgy érzem, ha te magad nem ütötted meg őt soha, a környezetében sem fordult elő ilyesmi, akkor ennek a hirtelen változásnak ilyen nagy gyereknél komoly oka is lehet, ezért vedd te is komolyan a dolgot!