Olyan sok helyen látom, hogy "dackorszak", de pontosan mit foglal ez az időszak magában? Milyen idős korban jellemző? Milyenek ilyenkor a gyerekek?

Ha általánosan akarom mondani akkor lázadókor. Szülő, kormány, kötöttségek stb. felé. De egy mélyen tisztelt illető így foglalta egy mondatba: amit a szülő dackorszaknak nevez azt a gyerek az önállósodás korának.

Korban ~13-14 évestől úgy 18-20 éves korig legalább, néha kicsit tovább.

szia, nekem 2 éves a lányom, és nála most kezdődik az első dackorszak.

hogy pontosan mit foglal magában, azt nem tudom még:-))), de hogy milyen leírom, 3 nap után a hajad égnek áll tőle...:-DDD

Ez most egy szimpla sétálni indulós példa lesz, de ez bármilyen tevékenységgel behelyettesíthető, és képzeld el, ha még időre is kell menni:

-fél órát könyörögsz, mire hajlandó megmozdulni, konkrétan olyan mintha a fülén ülne, nulla reakció

-mindez egy elindulás során kb. 100x, mert felkel, peluscsere, mosakodás, reggeli, fogmosás, öltözködés, cipőhúzás, stb.

-Ha odamész, hogy felemeljed, és akkor azt gondolod, hogy gyorsabban célt érsz, nagyot tévedsz, mert elkezd sírni, hogy "Nem! Ő jön egyedül!" DE NEM JÖN!!, NEM CSINÁLJA, NEM VESZI FEL.

Így elkezdesz vagy fenyegetőzni, hogy melyik plüssállat repül, ha nem jön, vagy beígérsz vmi kívánatos dolgot, mert különben egyszerűen nem tudsz vele mit kezdeni, én nem vagyok híve, hogy ordítva vergődjön a földön a gyerek, bár már ilyen is volt, mert van, hogy bármit mondasz, a dühe annyira elönti, mivel még nem tudja kezelni, hogy e hall, se lát...

Aztán vannak ilyen árbeszédek:

-eszel kalácsot?

-igen. (levágom, megvajazom)

-tessék, jó étvágyat!

-Elkezd sírni, és abba nem bírja hagyni, beszélni is csak percek múlva tud, mire kiderül, hogy ő akarta megvajazni...vagy hogy nem kér rá vajat, vagy nem is kalácsot akart volna, hanem kenyeret, de mivel még kicsi, nem tud olyan jól különbséget tenni...

-kérsz egy ölelést?

-igen, anya, szejetlek...elkezd odabújni, majd ellök, és elkezd vernyogni, mert csak Ő ölelhet, én nem...

Szóval nem egyszerű velük ilyenkor.

Nagyon rossz nézni, hogy szenved, de nagyon idegsítő, és fárasztó minden nap ehhez asszisztálni is.

Meg kell találni az arany középutat, hogy ne is "törd be", megmaradjon a saját kis személyisége, ki tudjon nyílni, de egy idomított, megfélemlített robot legyen.

Amúgy sztem ez a 2-3 éves, és a 13-17éves korúakra jellemző.

kicsit össze vissza lett a válaszom, de remélem azért kihámozol vmit belőle...

Nekem 3 éves a nagyobbik kislányom. Nála teljesen kimaradt ez az időszak.

A kissebbik 9 hónapos. Ő már most ellenkedik. :D

az én lányom 2.5 éves,nála éppen tombol ez az időszak!

semmi nem jó neki,vissza felesel,mindenre azt mondja hogy nem,ha rászólok nem fogad szót,nem azt csinálja amit mondok neki

.

ha éppen ő akar valamit és én nem engedem azonnal ordításba kezd toporzékol,tehát hisztizik.

nem könnyű időszak,már én is kezdek fáradni,de ezzel nem lehet mit tenni.

az én lányomnál pl az ész érvek nem hatásosak.

hiába próbálok vele nyugodtan komunikálni,semmi esély rá.

ez a dackorszak :D

harmadik vagyok:-)

örülök, hogy nevettél, mert kivülről, és néha nekem is(ha kipihent vagyok) nagyon röhejesek ezek a dolgok, és tudok rajta nevetni én is, hála az égnek...:-)

Amúgy van egy mindennapi kis fiú barátunk, és Ő még rosszabb, mint a lányom...:-DDD Úgyhogy én is jókat hahotázok, mikor a bnőm meséli, hogy épp min vergődik az ő 2,5 éves kisfia, aki olyan mint egy kis vaddisznó. :-)))