Létezik még ma Magyarországon anyuka - rajtam kívül -, aki úgy gondolja, hogy kisgyermekével legalább 3 éves korig otthon kell maradnia?

Szerintem rossz a kérdés, már bocs.Mert szerintem 90% maradna ha van rá lehetősége.

Én is maradnék,és talán sikerül is, de fontosnak tartom jelezni, hogy a minőségi együttlét fontosabb a mennyiséginél, az, hogy pl. 5 éves koráig otthon lenni a gyerekkel túlzásnak tartom, nem köthetjük magunkhoz...bár az otthon maradásban szerintem sokat nyom a latba a munkahelyi körülmények (már ha vannak), mert ha az ember nem szereti a munkahelyét inkább otthon marad tovább a gyerekkel, de sok nő van aki nagyon szereti azt amit csinál és természees, hogy hiányzik neki (én megértem), így nem akar évekig a gyerekkel otthon ülni.De döntsön mindenki belátása szerint.

"A munkahelyed, lakásod... elveszítheted, de a gyermeked neveléséért Te felelsz."

Ez valóban igy van. De kérdem én ha anyának nics munkája, nem tudják fizetni a számlákat, és a bank is elviszi a lakást, akkor hova megyek a gyerekkel. Szerintem az sem tesz jót egy gyereknek, ha olyan környezetben kell felnőnie, ahol folyton filléreket kell számolni, és hátrahagyva a régi életet költözni anyuhoz, anyóshoz, mert nincs már házad, ami otthont biztosit a kicsinek. Akkor inkább már vissza megyek dolgozni két év után, de a gyerekem ne azt lássa, hallja, hogy nem tudok megvenni ezt meg azt, és folyton sik ideg vagyok hogy miből fizetem ki a számlákat.

Persze szerintem mindenki tudja, hogy kicsi korban kell megalapozni a gyerek nevelését, de attól, hogy bölcsibe megy még nem lesz belőle neveletlen kamasz, vagy később gengszter. Előttem jó irták, hogy az együtt töltött idő minősége és nem feltétlenül a mennyisége a fontos.

Sajnos az anyukák nagy többsége nem teheti meg, hogy otthon maradjon, pedig valószinű nagyon szeretné. Én azt mondom örüljünk ennek is, mert máshol még ennyit sem adnak, és fél év után vissza kell menni dolgozni. Mégis felnő minden gyerek, és a nagy része nem neveletlen.