Hogy fogja bírni a 2 éves lányom azt az időszakot, amíg én a kórházban leszek?

Szerintem túl van erőltetve ez az egész, persze, hogy még jobban téged akar.

Ne foglalkozz vele, aludjatok úgy ahogy eddig is aludtatok, te keljél hozzá, ha nem akar, ne aludjon a mamánál.

Ne erőltess semmit, mert csakazértse fogja akarni!!!

Ha majd elmész a kórházba, akkor úgyis kénytelen lesz elfogadni az aktuális helyzetet. Tudod, teher alatt nő a pálma. És hidd el, hogy alkalmazkodni fog, nem fog 3 vagy 4 napig nonstop ordítani utánad.

Amíg te a kórházban leszel, aludjon vele a férjed, vagy aludjon vele a mama, akit jobban szeret, ez majd akkor úgyis kiderül.

Az biztos, hogy rád haragudni fog, amikor hazaérsz a kórházból a babával, de pár nap után minden a régi lesz.

Most az a lényeg, hogy hagyd békén szegényt, minden legyen úgy ahogy eddig.

Persze, hogy egyre anyásabb, mert egyre jobban "le akarod rázni" őt, és ezt ő tudja...

Az én kisfiam 2éves 4 hónapos volt mikor megszületett a kistesó, előtte én is mondtam neki, hogy anya majd megy a kórházba, és ott leszek, majd bejöhet megnézni a kistesót egy kis időre mert ő még nagyon pici lesz sokat kell aludnia, és majd együtt hazahozzuk a tesót, hogy ő is jöjjön értünk.

Viszont én semmiképp nem akartam kiszakítani a megszokott környezetéből,és azt mondtam majd a mami jön ki hozzá és együtt alszanak. ( mivel a terhességem előtt sem aludt még más helyen) Nálunk ez tutira bevállt, minden nap bejöttek hozzám apával, szépen haza is ment, és negyedik nap reggelén már alig várta hogy jöhessenek értünk.:)

Szerintem ő most már tudja, milyen nagymamánál aludni, ezért én a helyedben most szülésig nem adnám le, hanem minél többet vele lennék. Elég lesz neki az a három nap.

Inkább beszélj neki minél többet arról, hogy milyen lesz,amikor négyen lesztek.

HOgy milyen lesz a kisbaba: hogy sírni fog, meg szopizni meg aludni. És biztosítsd afelől, hogy nagyon szereted.

Próbáld a legtermészetesebben kezelni a helyzetet, és ne akadjál ki, ha ilyeneket mond hogy "anya haza", ő így dolgozza fel az eseményeket.

Amúgy ha megoldható, hogy apával legyen, szerintem az jobb. Hidd el, ha egyedül van vele, felébred ha kell. Van "apai ösztön" is, csak eddig nem volt rá szüksége... Jól összemelegszenek majd, ami a későbbiekre nézve is hasznos, és jó.

Nálunk is 23 hónap van az első két gyerekem között, szerintem nagyon jó különbség. Nálunk annyira összenőtt akkor apával, hogy amikor hazajöttem a kórházból, akkor is egy darabig csak apát akarta mindenhez. Aztán idővel oldódott ez a dolog.

Amúgy arra én is emlékszem, hogy a szülés előtti időben mindenre csak én voltam jó neki. Érzik már, hogy jön a "változás", de nem baj.

Én azt csináltam, hogy mutattam neki fényképeket róla, és aztán vissza felé az időben, egyre kisebb kori fényképeit mutattam neki, míg eljutottunk a születésig és a pocakos képekig. Ilyen formán valahogy megértette, hogy ő is volt kisbaba.

És mutathatsz neki szopizós képet is (vagy tápszerest, ami van), és akkor elmagyarázod neki, hogy kistesó is ezt fogja csinálni, de majd közben olvasol neki mesét, vagy játszotok.

Szép lesz, hidd el, és még ha meg is viseli őt a kórházi idő (bár szerintem nem fogja), akkor is tudd, hogy szépen egyensúlyba jön majd a kis lelke, ennyitől nem lesz "sérült", pont azért, mert tapasztalni fogja, hogy biztos pont vagy neki továbbra is.

Lányom 22 hónapos, 2 hete szültem a második kiscsajszinkat:)

A nagy a vége felé rettentő anyás eltt, neki is mondtuk mindig,hogy jön majd a ksitesó, anya kórházban lesz stb..de nálunk apával aludt, nem vittük el a szokott helyéről. Ha itthon vagyok, a férjem nem ébred fel rá, de míg odavoltam, nem volt vele gond.

Mondjuk nálunk az esetek 98%-ában átalussza az éjszakát.

4napotvoltam kórházban, az első két nap nem volt semmi, de utána a ksiasszony "megzizzent", hisztis lett, toporzékolt, üvöltött, semmi nem volt jó neki. Amikor hazajöttünk, a ksitesót puszilgatta, engem viszont két napig semmibe vett, szinte rám sem nézett. Kellett 5-6 nap,mire visszaállt minden.

Nem elkeseríteni akarlak, csak tudd nehéz lesz!!

És én sem erőltetném ennyire, mert hidd el megérzi, és azét sem fogja azt csinálni amit akartok.

Az én nagyobbik gyerek is extra anyás volt (most is az) és mellettem aludt stb, nem kell bemutatanom. 2 évesen jött a tesója és az ég egy adta világon semmi gond nem volt. Szerintem az volt a titka, hogy bár emlegettük neki, hogy anya majd elmegy egy doktorbácsihoz, aki segít a babának kijönni, de nem túloztuk el, nem kerítettünk nagy feneket neki. Ha túllihegi az ember, akkor a gyerek is megijed, hogy valami nagy dolog fog történni. Nem is volt semmi gond.

Azt sem mondtuk neki, hogy kórházba megyek, semmi ilyesmi, mert attól is megijednek! Látogatni meg alapból tilos, ezzel minden gyerekpszichológus egyetért. A két szülés alatt láttam nem egy ilyet, sajnos anyuka "nem bírta ki", hogy ne kérje be a gyereket, azok meg iszonyatodan kiborultak :(

Szerintem is hagyd a csudába. És én hagynám a saját helyén aludni, apával. Nálunk is anyás volt a lányom, köztünk aludt el minden este, úgy vittem be a szobájába. Ha éjjel felkelt (szerencsére akkor már ritkán), akkor is csak én voltam jó. 21 hós volt mikor az ikrek születtek. Előtte már sokat beszéltünk róla hogy majd el kell mennem pár napra, hogy megszülessenek a kistesók, stb, és addig apával itthon fognak "bulizni", legalábbis apa ezt tanította be neki. Így is volt esténként, együtt aludtak, nappal meg hol tesóm, hol sógornőm volt a lánnyal hét közben, hétvégén a férjem. Nem volt vele semmi gond, 11 naposan jöttünk haza az ikrekkel. Semmibe vevés sem volt, nem volt hisztis, szegénykém csak akkor kezdett le nagyon sírni, mikor itthon letettük a hordozókat kicsikkel, és valamelyik elkezdett sírni. Úgy megijedt hogy ő is sírt a kicsivel, hogy valami baja van öcsinek. De hamar megértette, hogy ez nem baj, és minden ok volt.

Ja, és többször meglátogattak a kórházban apával, soha nem volt gond ott sem, szépen hazament vele és kész. Egyátalán nem okozott traumát, hiába mondják a pszichológusok. És ha nem látogat meg a gyerek 3-4 nap, biztos hogy azért utasít el az első együtt töltött héten szerintem.

Hagyd békén azon kivül hogy mondogatod hogy jön a kistesó.

Elalszik az apjával.Aki eddig lehet nem kelt fel hozzá,de csak mert te meghallod az első szisszenését,és visszaaltatod.Most max kicsit hangosabban sir,és felkel hozzá az apja,sirt már máskor is szerintem.

Nekem a nagyobbat 2,5 évesen muszáj volt a 200km-re levő nagyihoz vinni,mert párom csak azután volt szabin hogy kiengedtek a korházból,de meglepően jól viselte,napközben állatkertben voltak,majd viziparkban,estére ugy elfáradt,altatni se kellett (nekem bezzeg mai napig altatnom kell)