Van olyan program, amire el lehet vinni a 3-5 éves gyerekeket és még a szülő is van esély rá hogy élvezni fogja? (bővebben)

Szerintem ilyen program nem létezik. Még a játszóházat sem mondanám tuti megoldásnak (mert ugye te ott mit csinálnál). Kb. 10 éves koráig ne számíts ilyen programra.

Mi szerettünk néha éterembe beülni. Amíg pici volt nem is volt ezzel gond. De egy 2 évessel... minden érdekli, izgágák. Lemondunk róla egy ideig.

állatkertek, vadasparkok szerintem mindenképp

én a játszótéren is imádok a gyerekkel együtt(!) játszani,ezért sokszor meg is szóltak már a szülők, de ez van

NINCS

vagy is kisgyerekkel ilyen nincs.

Ja de elviszed a nagyihoz te meg elmész addig fodrászhoz. biztonságban a gyerek, és élvezi is, te meg kikapcsolódsz.

Amúgy nincs ilyen. lányom 2 éves. Pl mi állatparkban voltunk a étvégén, de folyamatosan figyelni kell, így is megharapta a szmár. mutatni kell neki hogy etesse az álaltokat, minden méteren kérdez valamit, mutogat és választ vár rá.

Szóval anyuka leszel, ezt már nem kötheted ki a fához, foglalkozni kell vele, és igazából a kisgyerekes idöszak szép de stresses.

Nekünk nincs nagymamai 500km-es körzetben, és úgy érzem 24 órás a munka idöm. 2 gyerek (2 éves és 3 hónapos). persze élvezem az álltakertet, mindent, de folyamatos munka minden.

Tavaly a 14 hóssal voltunk maldív szigeteken és ott is 10 nap rohangálás volt a gyerek után. felváltva mentünk a vízbe férjemmel búvárkodni, de folyamatos munka volt a gyerek. jövöre csak is anyósékkal megyünk nyaralni.

nekem 4 lányom és 2,5 éves fiam van. Ő a nehezebb eset, irtó hisztis volt, kb másfél éves korától mostanára jutottunk oda, hogy nincs cirkusz vele és gyomorideg nélkül indulok el vele akárhová. Az ő konokságát leszámítva igazából nekem nem voltak negatív tapasztalatim a közös programokkal kapcsolatban. Talán én vagyok defektes, de nekem nem totál nyomasztó, hogy valóban MINDIG 120%-osan oda kell figyelni rájuk. Nem vagyok "ősanya", vannak saját elfoglaltságaim is és igenis én is tudom értékelni ha épp nincsenek velem, de amikor velük vagyok akkor igyekszem azt úgy megélni, hogy ne legyen teher sem nekik sem nekem. Talán ki merem jelenteni, hogy jól érezzük magunkat együtt, és ez a közös "programjainkon" is meglátszik. A fiam még kicsi, a kérdésben írt kor alatt van, de a nagyobbom 4 és nagyon is jól elvagyunk. pl legutóbb az Állatkerben a varázshegy belsejében eltöltöttünk majdnem egy teljes napot, mert annyira érdekes volt minden hogy csak na - és én is élveztem ! Előtte a kutatók éjszakáján voltunk illetve az ezzel kapcsoaltos programokon és az is mind tökjó volt, szeretek moziba is menni vele mert vannak nagyon szép és jó mesék is nem csak a rémségesek... de én egy sima átlagos délutánt is imádok amikor valamit mataunk otthon: kézműveskedünk vagy sütögetünk, vagy csak lego-zunk... számtalan jó program van, ami nekem is élmény volt, persze oké, oda kell figyelni rá/rájuk, de ez nekem nem azt jelenti hogy állandó görcsben vagyok a gyerek/ek miatt.. Igenis élvezni szoktam amikor megyünk ide-oda.

De mondom, lehet , hogy én vagyok defektes :)

Mi pont tegnap delelott voltunk eloszor korcsolyazni 32 honapos kisfiammal. Imadtuk mind a ketten. Reggel 9-tol 10-ig van szulo-tipego program ahovan nem engednek be masokat a korcsolyapalyara csak egy szulot + a kisgyereket. 3 eves kor a hatar. Kapnak pici korcsolyat es egy muanyag pingvint (olyan mint a jarasegito es tolja maga elott a kisgyerek, hogy ne essen el a korcsolyaval). Kisfiam csak ugy "szaguldott" mellettem es imadta. 1 orat lehetunk csak a jegen es utanna jon a rendes korcsolyazo tarsasag. Nagyon sirt meg 1 ora utan is, hogy nem akar kijonni. Nekem is jo mozgas volt mert olyan izomlaz van a fenekemben mint annak a rendje. :)) Holnap is szerettem volna menni de mar foglalt az osszes jegy. :( Csak szombatra van szabad hely de akkor megyunk ismet. Nem engednek fel sok embert a jegre ilyenkor ezert kell elore foglalni, hogy legyen hely a kisgyerekeknek. En meg siman le is tudtam ulni is megittam egy finom csesze forralt bort amig a kisfiam tologatta kozel hozzam a pingvint.

Egy masik kedvenc helyem egy olyan etterem ahol van kialakitva egy hatalmas jatszosarok. Ide neha eljarunk ebedelni es ebed utan a kisfiam mindig orommel bemegy oda mi meg nyugodtan meg tudjuk inni a kis innivalonkat. Persze a szemunk rajta van ezerrel de ott eljatszik, epit, rajzolgat, triciklizik, pakol... Nyaron kulso kerti resze is van.

Nyaron ha kimegyunk a tengerpartra (kulfoldon elunk) ott nagyon jol eljatszik. Egy arnyekosabb helyre kiboritom a jatekait, dompert, talicskat es mindenfele keceret es egesz jol eljatszik a homokba amig en olvasok mellette vagy napozom kicsit. Ez csak 2 eves kora ota van igy mert azelott gondolt egyet es rohangalt mint egy vadorult es semmi mast nem csinaltunk csak vagy en vagy a ferjem rohant utanna. Az iden nyaron mar szolt ha vizbe akart menni vagy barhova stb. Ugyhogy nekem ez eleg nyugis lazulas. Csak sajnos a melo miatt ritkan jutottunk ki a partra es eleg szar idonk is volt az iden.

De, ahogy elottem is mar irtak legtobbszor ha a gyerekkel megy valahova az ember akkor ugy alakitja, hogy ok elvezzek a legjobban mert mi felnottek egyelore jobban tudunk alkalmazkodni a helyzetekhez mint ok. Tehat elsosorban azt nezem, hogy neki jo legyen mert ha ot boldognak latom akkor en mar ettol jol erzem magam. Es ez nem csak amolyan szoveg hanem tenleg igy is van. Ezt majd megtapasztalod. :) Vannak olyan pillanatok amikor tenleg vagyom en is kicsit kikapcsolodasra es hogy ne kelljen 100%-ba ra figyelni. Ezert neha kiveszunk a ferjemmel 1-1 szabadnapot amig a kisfiunk bolcsibe van es elmegyunk egy moziba vagy csinalunk valamit egyut. Nagyszulok messze, rokonsag messze es mi csak igy tudjuk megoldani.