Anyukák, akiknek a kisfiuk nagyon sokára lett szobatiszta, hogy sikerült végül eljutni odáig?

Off...

Erre én is kíváncsi vagyok kedves kérdező.

Az én fiam is elmúlt 3 éves , de egyáltalán nem szól.

Volt már próbálkozás, hogy levettük róla a pelust, de akkor sem szólt, szépen bepisilt, volt, hogy a kakit visszatartotta...nem erőltettük.

Viszont ő megkésett beszédfejlődésű, így azt mondta a gyógypedagógusunk, hogy ő úgy látja, pillanatnyilag nagyon is a beszédre koncentrál, ezért nem foglalkoztatja a szobatisztaság.

Szia! Nyári születésű a fiam, így mikor betöltötte a hármat, akkor ment oviba, de még nyár közepén sem volt szobatiszta megbízhatóan. Természetesen ráparáztam, hogy mi lesz óvodában, megbeszéltem vele nyár elején, hogy most már „nagyfiú” (ami egyébként egyáltalán nem hatotta meg), és kértem, hogy szóljon, ha pisilnie kell. Szeptemberre odáig jutottunk, hogy nappal már nem hordott pelenkát, de a legtöbbször esze ágában nem volt szólni, hogy pisilnie kell, mert „fontosabb dolga volt”, ezért én kérdezgettem naponta többször, hogy kell-e, illetve nyilván láttam rajta, mikor már „táncol”, annyira kell, és elküldtem vécére. Úgy ment óvodába, hogy mondtam az óvónőknek, hogy előfordulhat, hogy bepisil. Elő is fordult, de szerencsére ebből nem csináltak nagy ügyet nálunk, azt mondták, a kiscsoportosoknál gyakran van „visszaesés” a szobatisztaságban. Meg az oviban elküldik őket rendszeresen vécére.

Az első évben fél napot járt oviba csak, szerencsére meg tudtuk oldani ezt, mert a délutáni alvásnál még pelenkázni kellett. Aztán a következő nyárra odáig fejlődött az ügy, hogy száraz volt a pelenkája az alvásnál, így már nem adtam rá – a középső csoportban már egész napot töltött, aludt is, nem volt gond. Azonban éjjel még mindig pelenkáztuk.

Ha a gyerekorvosunk nem jó fej, és nem mondta volna, hogy 5-6 éves korig nem kell azzal foglalkozni, ha éjjel bepisil (tehát nem ágytiszta), akkor teljesen ráparáztam volna az ügyre. Így csak az volt a gond, hogy éjjelente annyit pisilt, hogy minden pelenkából kifolyt (elég nagy gyerek, érthető). Sokat örlődtünk azon, hogy mit kéne tenni, nem értek egyet azzal, hogy éjjel ébresztgessük a gyereket pisilni (mert baromi fárasztó a gyereknek és a felnőttnek egyaránt), végül, mikor már öt és fél éves elmúlt, és hiába vártuk, hogy száraz pelenkával ébredjen reggel, mégis erre szántuk rá magunkat. Kitapasztaltuk, hogy kb. mikor pisil a pelenkájába éjjel (mázlink volt, mert éjfél előtt), így megbszéltük vele, hogy mostantól nem kap pelót. Az a vicc, hogy aggódott rajta a gyerek is, hogy akkor be fog pisilni… de attól kezdve éjjelente kivittük, pisilt, aludt tovább, így nem pisilt be már éjjel sem.

Persze ezzel meg az volt a gond, hogy szinte fel sem ébredt a pisiltetésre, ezért felmerült a jogos kérdés bennünk, hogy most akkor ezt kell csinálnunk évekig? :) De szerencsére nem így lett, pár hét után egyszer csak elkezdett magától kijárni éjjel pisilni, és azóta is ezt teszi (nem mindig, de időnként), és nem pisilt be többet.

Egyébként a családban több gyerek is van, akik 8-9 éves korukig néha bepisiltek éjjel, egyiküket elvitték ezért orvoshoz, pszichológushoz, másokat nem, de mindegyiknek megszűnt ez a gondja.

A kakilás külön téma, bár nyilván nem elválaszthatatlan a fentiektől, semmi baj nem volt, amíg pelenkás volt, viszont sokáig kakilni csak pelenkába volt hajlandó. Ezt több ismerőstől hallottam, ilyenkor a gyerek felveszi a pelót, elbújik egy sarokba, és ott „alkot”. Mikor már megbízhatóan szobatiszta volt a srác, akkor megbeszéltük vele, hogy nem kell a kakiláshoz sem pelenka… és itt kezdődött a kálváriánk, ugyanis innen fogva visszatartotta a kakilást, nem szólt, és hiába adtuk volna rá már inkább újra a pelenkát, az sem segített. Volt, hogy 4-5 napig nem kakált, aztán valahogy mégis, persze akkor már akkorát, és olyan keményet, hogy ihaj, amitől nyilván még rosszabb lett a hozzáállása az ügyhöz. Próbáltunk mindent, sok gyümölcs, korpa, Laevolac szirup, sőt, egyszer még kúpot is adtunk neki, borzalmas volt, tudtam, hogy az idegesség csak ront az ügyön, mégsem tudtam higgadt maradni, aggódtam, kértem, könyörögtem, sírtam, dühöngtem, amivel tovább rontottam az ügyön. (Az sem segített, hogy azt mondják, az anya-gyerek kapcsolat problémáiból ered a székletvisszatartás – köszi szépen, ez csak ront egy olyan anya idegállapotán, aki egyébként halálra aggódja magát, nehogy baja legyen a gyerekének ettől. :)

Megint csak sokat segített, hogy kiderült, az ismerősök körében több gyereknek vannak hasonló gondjai, bár a megoldást nem mozdította elő, de mégis jó tudni, hogy nem én vagyok az egyetlen, és nem igaz, hogy minden gyerek kétévesen már szobatiszta (és „hétzenés” :D).

Végül az idő oldotta meg a dolgot, bevezettük azt, hogy muszáj megpróbálnia kétnaponta legalább a kakilást, illetve azt, hogy nem ehet csokit, ha nem kakil (egyébként sem eszik sok csokit, de azt vezettük be, hogy csak kakilás után kaphat).

Ettől sem lett igazán „normális” a helyzet, de legalább fenntartható, mivel most ha szólunk neki, kétnaponta elmegy vécére, és produkál. Ne kérdezd, hogyan csinálja, én nem tudnék „parancsra” kakálni, de több évnyi kínlódás után ez már istenes állapot, és nem idegeskedem azon, hogy „besül” belé a cucc.

Szumma szummárum, szerintem hagyni kellene a gyerekeket a saját tempójukban elérni a szobatisztaságot, és jó lenne, ha ezt szorongásmentesen tudnánk nekik engedni. A gyerekorvosunk szerint Nyugaton nincs ekkora hisztéria e téma körül, nem versengenek az emerek azon, mikor lesz a gyerek szobatiszta, illetve az ovik sem követelik meg ezt. Érthető, hogy ilyen közegben nálunk sokan stresszelnek, azonban ez rosszat tesz a gyereknek is.

Bocs a „kisregényért”. :)