2,5 évessel és újszülöttel ti hogy mentek játszótérre vagy sétálni?

Én is azt hittem, a nagy sétálni fog mellettem, de nem így volt. Végül kaptunk egy testvérfellépős babakocsit, nagyon hasznosnak bizonyult, nemcsak az elején később is lényeges, hogy tudsz közlekedni két kisgyerekkel. És nem csak ezt érdemes előre átgondolni. Az esti fürdetéseket, az alvást, etetést. Nekem volt olyan sztorim, hogy a nagynak adtam az ebédet, amikor a pici felébredt, ordított, és az épp hazatérő férjemet az a kép fogadta, hogy egyik karomban a picit épp szoptatom, a másik kezemmel a nagyot etetem... Visszatérve a kérdésedre volt babakengurunk is ,a picit sokszor hordtam benne, szerette. A nagy először a babakocsiban ült, később váltottunk a testvérfellépőre. Mindenképp biztonságos megoldásra van szükség. Jó babavárást!

Náunk 2 éves és 2 hónapos a nagy, 2 hónapos a kicsi. Magamra kötöm a kicsit, a nagy meg vagy jön gyalog, motoron ha sétálunk a környéken, vagy babakocsiban, ha messzebb megyünk. Megmondom őszintén, nekem sokkal jobb érzés, hogy csak a nagyra és magamra kell figyelnem, kicsi ugye rámkötve, mintha lenne a nagy, plusz még babakocsiban a kicsi is. Így a játszótéren is oda tudok menni ahova a nagy, libikókáztatom, hintáztatom, csúszdáztatom, és csak kettőnkre kell figyelnem, sehol nem kell ott hagynom a picit, vagy fél szemmel mindig arra figyelni, hogy mit csinál egyik vagy másik. Lehet, hogy hülyeség, de én magamra kötve sokkal nagyobb biztonságban érzem a picikét még a zebrán közlekedésnél is, mintha babakocsiban tolnám, pedig hát engem is ugyanolyan könnyű elütni, s mégis.

Teljesen gyerekfüggő a dolog. Nálunk 20 hó a korkül, a nagy akkor már jött mellettem, nem mindig kézen fogva, de ott bóklászott. A kicsi most 2,5, pár hónapja már nem kell babakocsi, úgyhogy tud egy ekkora gyerek már menni, ha nem is órákat, de 1-1,5-et biztosan. Nálunk még a kismotor is bevált, mert azzal többet tud menni. Testvérfellépőt nem vettünk, először ki akartam próbálni, mennyit tud gyalogolni a másfél éves. Mivel tudott, nem vettünk. Ha nem tudott volna, akkor utólag vettünk volna. A sétával nem volt gond, de a játszón fogtam végig a babát, amíg a másik játszott, mert különben ordítás volt.

Első vagyok megint, hát aranyosakat írtatok. Nekem a fiaim most már 10 és 12 évesek, de boldogan emlékszem vissza kisbabakorukra minden nehézsége ellenére. Most már olyan jól "összenőttek" a fiúk, egymást támogatják, közös az érdeklődési körük, számíthatnak egymásra. Bár kiskorukban még sokat veszekedtek, de ez is kialakult. És nálunk nem sokáig volt nagy és kicsi, mert a kicsi igyekezett utolérni a nagyot, sokmindent tőle tanult, és mindent hamarabb csinált.

Igen, picike kendőben, nagy babakocsiban/gyalog/motoron...:)