Milyen eredménynek számít, ha a gyermekem az iskolaérettségi szintfelmérőn 87%-ot ért el?

Óvónők csináltatták vagy a nev. tanban?

Egy százalékban megadott eredményből nem könnyű megmondani. Akik íratták a gyerekkel, mit javasolnak? Mert függ a gyerek temperamentumától is. De ez jó eredménynek számít. Te ismered amúgy a gyereked, hogy egy "versenyistállót" bírna-e. Ha talpraesett, és ilyenek az eredményei, akkor egy erősebb sulit is megcélozhattok.

Szia! Közvetlen választ nem tudok a kérdésedre, de egy kisiskolás gyerek anyjaként eszembe jutott róla egy-két dolog, talán hasznos lesz.

Egyrészt: nálunk nem mondtak az óvodában ilyen százalékokat, és szerintem ez jó is, mert nem ennek alapján kell eldöntened, hová járjon suliba a gyerek. Ez a 87%-os eredmény egy adott pillanatot mutat, ráadásul ebben a korban baromi sokat változnak még a suliig hátralévő 8 hónap alatt a gyerekek. Szóval szerintem tekintsd úgy, hogy a gyerek iskolaérett, és kész.

Az iskolaválasztásnál nekem mindenki azt mondogatta, a tanítónő a lényeg, nem a suli – és valóban így van, bár az a helyzet, hogy baromi nehéz megítélni egy-egy bemutatóóra alapján a tanítókat.

Viszont, ahogy az 1. hozzászóló írta, te ismered a gyerekedet, láttad, hogy pl. az óvodában milyen személyiségű óvónővel jött ki jól, mennyire szereti a feladatokat, a kihívásokat, esetleg a zenét, a sportot – szóval én a helyedben ilyen jelek alapján próbálnék iskolát választani.

Nem állítom, hogy nekem ez maradéktalanul sikerült, tanácsot adni mindig könnyebb, mint a saját életét megoldani az embernek. :)

Azt is vedd figyelembe, hogy te milyen vagy, neked mik az elvárásaid. Én például azt gondoltam, hogy nem szeretném a gyereket a fél városon átráncigálni minden reggel, mert az ottani iskolának jónak tartom. Nem is vezetek, szóval elég sok kellemetlenséggel járt volna ez. Így a közeli sulik között keresgéltem, és valóban, a reggeleink nyugisak, és délután hazasétálunk a kiskrapekkal, ami alatt jókat lehet dumálni (nem mint egy tömött járművön zötykölődve, amit speciel én utálok), és „emberi” időben hazaérünk, így a délután-este is nyugodtan telhet. Mivel a gyerekem különőrára is jár (iskolán belül), heti kétszer nem tudja bent megírni a leckét, és nem tartanám normálisnak, ha mondjuk este kéne leckét írnia, mert későn érünk haza.

A másik, hogy én „tyúkanyó” típusú tanítónőt kerestem, illetve olyan sulit, amiben az első években nem terhelik agyon a gyereket (viszont pl. a művészetekre hangsúlyt helyeznek), mert azt gondolom, inkább alakuljon ki egy jó hozzáállás benne a tanuláshoz, mint hogy elvegyék a kedvét azzal, hogy hétköznap nincs ideje semennyit sem játszani. Tudom, hogy az én gyerekem lassabban szokik meg új dolgokat, bele kell rázódnia mindenbe. De persze, ha egy gyerek (család) alapból „pörgősebb”, akkor nekik más a jó, lehet, hogy a szigorúbb tanítónő a nyerő és a nagyobb kihívásokat rejtő suli.

Persze másnak más a szempont, ne rám hallgass, hanem gondold át, mit tartanál jónak a gyerekednek, milyen ő, és milyen vagy te, mi passzolna hozzátok!

Ezek a tesztek óvodánként és intézményenként eltérőek, de Te magad is sokat tehetsz szülőként azért, hogy gyermeked időben iskolaérett legyen.

Nem sok értelmét látom fejlesztő pedagógusként ezeknek az öncélú méricskéléseknek, inkább arra kellene törekedni, hogy ne ítéletet mondjunk a gyerek felett, hanem megerősítsük azokat a részképességeit ami per pillanat gyengébb, de az iskolaérettséghez szükséges...