Hogyan és mikor mondtátok el kisgyermeketeknek, hogy meghalt valaki hozzátartozója? (papa, mama. )

4,5 éves a lányom és 3 éves a fiam, sajnos nálunk is téma ez mostanában, mert a férjem nagypapája nagyon beteg, nem lehet tudni, meddig marad még köztünk. A gyerekek szeretik a dédit, és a nagyobbikkal már sokszor beszélgettünk a betegség-halál dolgokról, hisz kérdez, érdekli a téma. Mi kb abban maradtunk, hogy a dédi mivel nagyon öreg, már elfáradt a szervezete, és nincs ereje kűzdeni hogy meggyógyuljon. Beszélgettünk róla, hogy ha meghal már nem fog fájni neki ami ugye jó, megbeszéltük, hogy hiányozni fog nekünk hiszen szeretjük, de majd sokat gondolunk rá és beszélünk róla és nem felejtjük el, milyen volt amikor még itt volt velünk. A kislányom maga találta ki azt, hogy dédi majd a"felhővárosba" fog költözni, és megegyeztünk, hogy onnan vigyáz majd ránk.

Persze felvetődött benne az is nyilván, hogy úúú, mi is meghalunk... megbeszéltük, hogy aki él mindenki meghal egyszer ,ez a természet rendje, az élethez hozzá tartozik a halál is. De mi egészségesek vagyunk és fiatalok, mi még nagyon sokáig itt leszünk egymásnak stb... Úgy érzem, a többmenetes beszélgetések nyomán sikerült eloszlatni a félelmeit és kijátszottuk meg eleget rajzoltunk mindenféle ehhez kapcsolódó frusztrációt, szóval már nincs benne felesleges feszültség ezzel kapcsolatban. Nyilván lesz még egy nehéz időszak amikor valóban eltávozik a dédipapa, de remélem kellően megalapoztuk érzelmileg az elszakadás átvészelését.

A kisfiam még kicsi, úgy értem éretlen e tekintetben szerintem. Ő annyit tud, hogy a dédi beteg és ezért nem járunk hozzá mostanában, ha majd aktuális lesz, elmondom neki, hogy többé nem tudunk találkozni vele... és válaszolok a kérdéseire természetesen. De őt még nem érdekli különösebben semmi ilyen elvont dolog, ő még csak a MOST-az éppen aktuálisan őt érintő dolgokkal foglakozik...