Ez is a Pavor nocturnus = éjszakai felriadás lehet? Kislányom 2,5éves múlt. Sokat olvastam utána, lécci ne linket küldjetek, inkább tapasztalatot várnék. Ma reggel óta tudok erről a problémáról.

Nem fél éve van, hanem három és fél éve.

Sajnos konkrét kezelés nincs a pavorra, ki fogják nőni. Csak van, akinél 5 éves korban abbamarad, van, akinél 15 évesen.

Pszichológusnál voltunk, kb 4-5 hónapig jártunk hozzá, semmi kórosat nem mondott, kiegyensúlyozott gyerek.

Trauma nekünk nem volt, semmihez nem tudom kötni az első megjelenést, annyi csak, hogy épp beteg volt, lázas, de nyilván nem ez váltotta ki. Viszont azóta is vigyázni kell, mert neki a 38,5 fokos láznál már nagyon durva rohamok vannak, tehát nem engedhetjük felmenni a lázát.Hűtőfürdőzünk (a gyógyszer mellett).

Az ébresztős módszert javasolta a doktornő a Madarászban is, próbáltuk is, de azt vettük észre, hogy nem mindig válik be, mert volt, hogy az ébresztgetés közben lett roham. Így aztán abbahagytuk. Próbáltuk a homeos bogyókat is, de annál meg az elején ugye felerősödnek a tünetek, hát brutál rohamok is voltak, így abbahagytuk a szedést.

Kettő dolgot tudok tanácsolni, bár mindkettő közhelynek tűnik, de nekünk ezek válatk be: a hihetetlen nagy rendszer az alvással kapcsolatban, mindig nagyon figyelünk, hogy ne pörögjön túl este, nincs esti tévézés, este már nyugi van, mindig ugyanakkor fekszünk, mese, puszi, beszélgetés. A másik, hogy roham alatt mi szülők megpróbáljuk megőrizni a nyugalmunkat. Az első évben mindig nagyon ideges voltam roham alatt, annyira akartam segíteni, hogy hamar vége legyen és megnyugodjon és aludjon tovább, és azt vettem észre, hogy ettől ő is sokkal jobban bepörgött. Most már tudatosan nyugodt vagyok, a hangom, a mozdulataim, és ez jó hatással van a gyerekre is. Baja nem lehet és minden rohamnak vége lesz egyszer, erre gondolok. Írtam egyszer emait egy neurológusnak, hogy ez és ez van, ő szerinte érdemes-e elvinnem hozzá (mi is csináltunk felvételt a rohamról), azt írta vissza, szívesen lát minket, de nincs értelme, sokkal ijesztőbb a szülőnek, mint amilyen, nincs tennivaló, kinövi. Hát, ennyi. Ahogy nő, egyre kevesebb a roham, és egyre kisebb az intenzitása is, most már csak felül és sírdogál, régen toporzékolt, üvöltött, nézett a szemembe, de nem ismert meg és kiabált, hogy anya, anya és közben láttam rajta, hogy fél tőlem, fél a szekrénytől, az ablaktól, mindentől. Most már nem olyan ijesztő és talán havonta-kéthavonta egy-egy roham van.