Miért ilyen figyelmetlenek manapság a gyerekek?

Mostanában egyre többször találkozom olyan helyzettel, ahol a gyerekek úgy kezelik az idegen embereket mintha tárgyak lennének vagy egyenesen levegőnek nézik őket.

Például: sétálok a bevásárló központban, a 3 szalagdáló gyerek már messziről látja, hogy jövök, ennek ellenére az első belém roham teljes erőből. Utána még csak rám sem néz, észre sem vesz, egyáltalán semmilyen módon nem reagál csak szalad tovább. És a másik kettő aki utána jön, ugyanígy viselkedik pedig lett volna idejük megállni, miután látták mi történt.

Vagy amikor sorban álltam fizetni és beállt mögém egy gyerek az anyjával. A gyerek gyakorlatilag a s*ggembe mászott, nem tudom mitől félt, hogy elveszik a helyét a sorban? Na mindegy. Mikor elkezdek mozogni, hogy pakoljam amit vettem, meg sem mozdul, észre sem vesz, az sem zavarja, ha nekimegyek, rálépek véletlenül. Pedig szemben állt velem, de egyszerűen olyan érzés volt mintha keresztül nézne rajtam üveges szemmel. Az sem zavarta, hogy rátolom kosarat amikor a helyére raktam, pedig ott volt egyenesen a képemben, mindent látott. Most én könyörögjek neki, hogy vigyázzon már magára, álljon félre, mikor mindent lát? És még sorolhatnám az eseteket. Arról, hogy csókolom, kérem, köszönöm, elnézést még sosem hallottam már nem is beszélve. Vagy arról, hogy a szüleik ilyenkor semmit sem csinálnak.

Ez a bambaság valami életkori sajátosság, vagy mi? Hogy képesek így egyáltalán túlélni egy napot, ha nem látják meg ami a szemük előtt van?