Ovis, bölcsis gyermeketeket oda szoktátok néha adni még hétvégére is nagyszülőknek, csak hogy legyen nektek is magatokra vagy a párotokra egy kis szabadidőtök?

Én kiskoromba ha hétvégét rokonoknál töltöttem az nem zavart.Sőt imádtam.Hisz ott is szerettek, csináltak programokat..stb.A gyereknek lehet ez is egy kaland, főleg ha szereti a mamát/papát, vagy egyéb rokont.

Mikor már kicsit nagyobb voltam, és nem volt suli akkor reggel megreggeliztem, már mentem is le, utána csak ebédelni mentem haza és utána az volt a szabály, hogy ha az utcán kacsolódnak a lámpák, akkor el kell indulnom haza.Úgy hogy tulajdonképpen egész nap nem voltam otthon.

Szerintem emiatt ne legyen bűntudatod.Te is dolgozol, háztartást vezetsz..stb.Magadra/magatokra is kell szánni egy kis időt.

Tesóm most vitte el az 5 éves fiamat és a 2 éves lányomat. Mennek anyuékhoz, este jönnek csak haza.

Nekem ettől cseppet sincs lelkiismeret furdalásom, pláne, hogy a férjem sincs itthon, enyém az egész nap. Takarítok, sütök valami finomat és átrendezem a kislány szobáját. Ezek a terveim. De előtte leültem a géphez, hogy agyilag kikapcsoljak kicsit.

Én ugyanúgy érzek/éreznék, mint Te. 2 hónapja dolgozok, de annyira új még nekem ez az egész, nem vágyom rá hétvégén, hogy a kislányom nélkül legyek. Olyan kevés időt töltünk együtt a munka, bölcsi miatt.

Aludt már ő is anyukámnál, imádta is, de akkor még egész héten együtt voltunk sülve-főve, az annyira nem jelentett gondot, jó volt kikapcsolódni.

Ha viszont most azt érezném, mint Te, akkor gond nélkül a mamára hagynám, tedd ezt nyugodtan Te is! Egy hétvége alatt feltöltődsz Te is, és meglátod, hogy mennyire viselt meg ez téged. Lehet nem is lesz lelkiismeret furdalásod, ha látod, hogy a gyermeked mennyire jól szórakozott.

Régen tényleg úgy volt ahogy írtad. Visszagondolva én is szerettem mindkét mamámnál lenni, ott új élmények voltak. Sosem arra gondol egy gyerek, hogy miért nem anyával vagyok most? Ott ugyanúgy szerettek, voltak programok, ráadásul mi panelben nőttünk fel, a mamáknál meg kertes ház volt, sokkal nagyobb élmény.

Meg sokat vívódom, hogy nézhessen-e mesét a kislányom vagy sem. De régen mi is sok mesét néztünk, attól független sokat voltunk levegőn is, és már csak az is megnyugtató volt, hogy anyukám ott vasalt mellettünk, mert számomra akkor is "együtt" voltunk.