Játszótér szituáció: hogyan kezeled, kiveszed a másik gyerek kezéből a játékot hiszen te vagy az erősebb?
Helyzet: gyereked máséval játszik, a "tulaj" igényt tart rá, visszaadjuk a tulajnak ha tetszik a gyerekemnek ha nem, hiszen az övé. A mi játékunkkal játszik más, visszakérné a gyerekem, de a kisgyerek nem adja, szülő közelben sehol. Kérésre nem reagál a kisgyerek vagy nemes egyszerűséggel mondja hogy nem adja. Finoman megfogom, próbálom elvenni tőle, nem adja sőt visít. Teendő? Erőszakosan vegyem ki a kezéből, üldözzem végig a játszótéren mert a mi motorunkon biciklinken akármin ül és szemmel láthatólag nem akarja visszaadni? Nagy játszótér sokan vannak, sokszor azt se tudom kihez tartozik egy egy gyerek.
Az lenne az igazságos ha az én gyerekem is visszakapná ami az övé hiszen mi is mindig visszaadjuk a másét. Következetlenségnek érzem, hogy ha ő kéri akkor pedig nem tudja visszakapni. Nem is érti igazán hogy visszafelé miért nem működik. Odáig jutottunk hogy idegesen megyek le a játszóra hogy vajon lesz e ott megint így ebek harmincadjára otthagyott kicsi aki mellett nincs ott a szülő.
válasza: válasza:Természetesen nem rohannék utána az egész játszón. Ha nem szállna le róla, ha kérem, megmondanám a gyereknek, menjen egy kört vele és utána adja vissza, az én gyerekemet meg megnyugtatnám, hogy mindjárt itt lesz a játéka.
Minden gyerek meg fogja tanulni, hogy ami nem az övé, azt vissza kell adni, ha máshol nem, az oviba. Biztos amikor gyerek voltál, veled is előfordult ilyen, mégis megtanultad.
válasza: válasza:Nem igazságos, de az élet sem az sajnos. Az oviban is lesz olyan, ami nem lesz igazságos.
Akkor megkérdezem a gyereket, hol a kísérője és szólok neki.
Egyébként mennyi idős a gyerek?
2.voltam
válasza:Hát ha el kell indulnunk és a "leggestapósabb" hangom sem használ, akkor megfogom és elveszem a kismotorunk, mert ugye otthagyni nem fogom ajándékba. De ilyennel eddig csak egyszer találkoztunk, a gyerekek általában megértik az illedelmes kérést is, hogy megyünk haza, kérjük szépen vissza, köszönjük és szia, illetve az anyukák is észre szokták venni, ha élesebb a helyzet és legalább odaordítanak a padról, hogy "Hozéluiz, add vissza, ne kajabálj". Ha sokszor előfordul ilyen nálatok és tényleg nagy, zsúfolt a játszótér, én biztos kevesebb, szemmel tartható mennyiségű játékot vinnék csak, rögtön összeraknám pl. szatyorba, amint helyszínt váltunk, kismotort meg vinném a kezembe vagy felakasztanám a babakocsira...
(Sajnos a gyerekeknek muszáj megtapasztalniuk azt is - még ha igazságtalannak is érezhetik -, hogy másoknál néha mások a szabályok, de ettől még Anya szabályai vonatkoznak rá.)
változó. Mindenféle korosztály van. Nyilván nem a másfél évestől várom el hogy megértse hogy kérem vissza:) Meg azért akkora gyereket szerencsére még itt felénk se hagynak egyedül.
De mondjuk úgy 3-4-5 stb. éves már érti. És a gondom még mindig nem ez hogy megtanította e már neki vki hogy ilyen helyzetben visszaadjuk amit kérünk, mert az én gyerekem se tökéletes és van hogy többször ugyanazt el kell mondani neki, és amit addig megértett és megcsinált azt egyszercsak már nem akarja, de legalább ott vagyok mellette és rendezzük ezeket a dolgokat nem hagyom ott hogy majd lesz vmi. Azzal is tisztában vagyok hogy életkori sajátosság hogy megszerzek vmit akkor nehezen adom vissza illetve hogy a saját holmijukra érzékenyek lesznek.
De ezeket a fiamnak hiába mondanám hogy hát íg jártál ez van, mert akkor fordítva is nehezen várhatom el tőle hogy szép nyugodtan sírás nélkül visszaadja másét.
És hát igen ilyen az élet meg ez van meg az oviban is így lesz (tudom nekem is van nagyobb gyerekem) de a nagy különbség hogy akkor nem vagyok ott vele. Itt pedig itt vagyok és rám néz,tőlem várja a választ hogy akkor ez most hogy van ...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!