El vagyok keseredve! Normális ez egy 2 éves kisgyereknél, amit a kisfiam csinál?

Dackorszak. A gáz annyi vele, hogy sokat foglalkozol a helyzettel. Hagyd rá. Ha látja rajtad, hogy téged ez nem érdekel, hamarabb abbahagyja. Ha nem tud várni, majd megtanul. Szólj neki, ha épp nem érsz rá, ha hisztizik hagy tegye. Ha végeztél a dolgoddal kérdezd meg, hogy kellesz e még, ne rohanj hozzá. Így könnyen a fejedre nő. Ha akaratoskodik, csúnyán viselkedik mondjuk a játékkal akkor vedd el tőle és mondd neki, hogy akkor kapja vissza, ha lenyugodott. Így szépen lassan meg fogja tanulni. Te pedig próbáld kicsit könnyedebben felfogni, mert így megbolondulsz.

A lányom is ilyen volt nehány hete. Már ott tartottam, hogy kiszaladok a világból. Egész álló nap képes volt nyikorogni, vinnyogni, visítani, vergődni. De a végén már a bölcsiben is így viselkedett. Heteken keresztül ez így ment. Egyre fogyott a türelmem, napi szinten ordítottam és veszekedtem vele. Aztán egyik napról a másikra elmúlt. Most kb 2 hete tök normális. Jó, néha hisztis, meg néha össze kell veszni vele, de nyomába nem ér annak, ami volt. Szóval kitartás, hátha nálatok is hamarosan rendbe jön. Türelem. :)

Üt vág? :( Három gyerekem van, de egyiknél sem tűrtem volna ezt el semmilyen életkorban.

2 éves, tehát a várj ugyanaz, mint az eltiltás. Az ekkor gyerekeknél még nem alakul ki JÖVŐ, csak jJELEN van, meg talán kicsi múlt. A várj egy kicsit ezért nem érdekli. Neki most van, és az ő lényének tragédiája, ha nem kap meg mindent. Kicsilányom pont ilyeneket tudott csinálni, nálunk először azt modnták, hagyjam rá. Hát, a lányzó 3 azaz három órán keresztül bömbölt egy helyében valami csipcsup ügy miatt, mikor már az életét féltettem az arcán összegyülemlett mindenfélétől, megvígasztaltam. Ez nem jött be. Védőnéni következő javaslata az volt, hogy közöljem vele, hogy ha folytatja az értelmetlen hisztit, leöntöm egy pohár vízzel, és öntsem is le. Meg is tettem, először hatott, másodszor a 2,5 éves lányom közölte előre, hogy na, anya, hozod a vizedet? Na mondom, az apád hétszázát, fogtam a gyereket, ruhástul be a hidegzuhanyba. Hüppögött. Mikor következő alkalommal hisztire sor került, mondtam, hogy hideg zuhany! erre ő: jó, abbahagyom. Soha többet hiszti nem volt. Fontos hozzátennem, mikor konfliktus volt köztünk, miután lenyugodtunk, mindig megbeszéltük, mi volt a baj, mit értettünk félre, mit lehetett volna máshogy csinálni, hogy értse, hogy el lehet érni, amit akar, de nem üvöltéssel. Tudom, hogy drasztikusan hangzik, de a lány most 20 éves, és még mindig egyik legjobb barátjának tart, pedig nem kevés remek ember veszi körbe.

Utolso vagyok megint. Semmikepp sem normalis,viszont gyakori. Szemelyesen is ismerek ilyen helyzetet es nem tudnak kilabalni belole. A baratnom bolcsibe adta a kissracot hatha ott majd megtanulja mi a rend,de nem jott be: most rendszeresen gyepalja a tarsait...

Az 5-os es a 7-es ugyanaz,bocsanat! :-) Es ujra en vagyok: 2 evesnel is letezik a varj fogalom es neki is meg kell tanulnia,mi az a turelem. En erre azt a modszert hasznaltam,hogy szamoljuk egyutt hany masodpercig tart az,amit ki kell varni.

Én is már a kiborulás szélén álltam nemrég, bár nálunk az is rátett egy lapáttal, hogy szinte nem is találkozott az apjával kb. 3 hétig. Nálam az vált be, hogy következetes maradtam, viszont nem ragaszkodtam mindenhez. Nem kell, hogy mindig az legyen, amit én akarok, de ő ne érezze hogy ő irányít. :) Mindent megbeszélek vele, és apróbb dolgokban kompromisszum kész vagyok, de ha fontos dologról van szó, pl. időre kell menni valahova, akkor nem tűrök ellentmondást. Egy gyors hiszti, aztán mehetünk. A hisztit nem lehet mindig elkerülni, de ha tudja hogy nem ér el vele semmit, akkor ez idővel le fog csitulni. Sokkal nyugodtabbak vagyunk mindketten, így hogy nem "veszünk össze" minden apróságon. A figyelemelterelés is beválik sokszor, de ehhez persze extra türelem és fantázia kell :D