Problémák a köszönéssel. Mit csináljak?

Szia!

Erőszakosan semmiképp, de azért szerintem ne hagyd annyiban, mert 5 évesen már illik köszönni, a felnőtteknek csókolommal (egy gyerektől a jónapot KÍVÁNOK!-tól feláll a szőr a hátamon, szerintem elég a csókolom még.)

5,5 éves a kislányom, de mióta beszél köszön :) Mi úgy csináltuk, hogy (nyilván kézenfogva sétálunk) picikét mindig "megszorítottam" a kezét, ha ismerőssel találkoztunk és köszönni kellett, azóta már ezt elhagytuk, szépen köszön, ha pl bemegy a kisboltba ott is hangosan köszön.

Az én lányom is nagyon visszahúzódó, 5 éves volt kb, mikorra nagy nehezen sok-sok dicsérettel és biztatással sikerült elérnem, hogy köszönjön. Általában sziát, ritkán "csókolommal", de ha idősebb emberrel találkoztunk, vagy nem volt benne biztos, hogy kell köszönni, akkor volt, hogy úgy csinált, mint aki nem vette észre az illetőt. Most már iskolás, 7 éves, egyre ügyesebb, már magától köszön, idősebbeknek, idegeneknek "Jó napot kívánok" illetve "Viszontlátásra", a "Csókolomot" szinte teljesen elhagyta.

A fiam 3 éves, neki meg úgy kell szólni, hogy nem köszöngetünk fűnek fának, mert nem biztos, hogy mindenki épp vele akar társalogni. :)

Az ötéves lányom is utált köszönni. Úgy oldottuk meg, hogy játékot csináltam belőle, amikor megyünk valahová, akkor "versenyzünk" azon, hogy melyikünk köszön először az ismerősöknek, vagy a boltban, orvosnál, postán, stb.

Bevált, imádja a kiscsaj, mindenkinek előre és hangosan köszön. :)