Aki érezte már úgy, hogy nem szereti a gyerekét, annyira haragudott rá, mi volt az oka?

En ereztem mar. Nagyon eros lelkiismerefurdalasom volt emiatt. Hiszen nagyon szeretem a gyermekem, megis, eljutottam arra a szintre, hogy latni sem birtam es szerencsem volt, mert Anyamra tudtam hagyni egy napra. Elmentem es csak leteztem. Egyedul. Akkor meg nem tudtuk, hogy etelallergia miatt viselkedik ugy mint egy eszelos...es persze ehez hozzajarul a kokemeny kitarto akarata- amiota csak megfogant. O es en tuz es viz vagyunk. Allandoan csak a panaszt hallom ra az oviban is az ovonoktol. Neha mar felek bemenni, felvenni, hogy mar megint mit csinalt mert lelkuk rajta, tenyleg probaljak "formalni" de nem hagyja magat mert nem akarja es csak mert nem es kesz. Karatera is beirattam. Ma mondtam a Mesternek, hogy ne sajnalja azert mert en ott vagyok. Tegye amit kell. Valahogy meg kell ertetni vele, hogy vannak esetek amikor az utasitasokat kovetni kell.

Tavaly nyaron mielott kiderult miert zizi allandoan mar nagyon komoly mellkas fajdalmakkal kuzdottem. azt hittem infarktust fogok kapni az allando rohangalastol, visitozastol ellenkezestol stb. Az akinek egy sarokban megulo gyereke van vagy csak egy atlagos, foglama sincs milyen az 2 evig szaladni meg szaladni mindenhol, mindenhova a gyerek utan mert a gyerek keptelen megerteni vagy elfogadni dolgokat. Allandoan beveri a fejet evente mokesza van mert lesz..ja amit kerek tole es hidd el, nem kertem tole tul sokat: csak biztonsagban akartam tudni.

Szoval elojott a pont. Nem akartam vele lenni. Nem akartam, hogy a kornyekemen legyen. Sirtam, konyorogtem a ferjemnek, vigye el hetvegen vagy en hadd menjek! Mondtam neki, rossz anya vagyok, ugy erzem, nem szeretem, ugy erzem nem nevelem jol, hiszen semmi ertelmeset nem tudok felmutatni. Kivulrol nem sok minden latszott ebbol az egeszbol csak az, hogy tulsagosan is aktiv. Jo humoru, baratsagos. De a lakasban jott utanam mint valami megszallott, ugralt mint Tarzan, rohangalt fel es ala - mindig valahova beverve a fejet vagy valamilyet - egy nap azt mondtam neki, tudod mit en nem birom, hogy uvoltessz allandoan. Te a szobaba en a nappaliba, mielott kart tennek benned. Tudod mit csinalt?! Axl Rose egy ocska kis hisztibajnok volt ahoz kepest, hogy lerendezte a haloszobankat!!! Lampat osszetorte, az ejjeli szekrenyek fiokjait kihuzogatta szana-szet dobalt mindent, az agynemut amit akarsz. Mar akkor arra gondoltam ebben a gyerekben az ordog veszett el. Meg nem volt 2 eves akkor. Na akkor eletemben eloszor ravertem a fenekere nagyon. Aztan elultem az agy szelere es csak sirtam. O is sirt. Aztan iszonyatosan ereztem magam, mert raebredtem, mennyire kicsi es kiszolgaltatott, hogy nekem micsoda erom van hozza kepest...de csak egyet szeretnek vegre: egy kis nyugalmat!!!!!!! Aztan elkezdte az ovit 2 honappal 2 eves kora elott. Az ovonoknek is kezdett feltunni az enyhen szolva intenziv erzelemvilag es extrem energia ( szo szerint ertds: reggel 7- este 9 -ig nem allt meg!!!!!!! Nem volt alvas, nem volt pihi csak allandoan ment ). A dokinkat is kerdeztem, azt mondta ez normalis...aztan az ovonenik kitalaltak: erzekeny a glutenra es megprobaltuk...es valoban belassult. Egyre kevesebbet ordibalt es kicsit nyugodtabb lett. Ez azonban nekem oriasi valtozas volt. Etelfestektol ugyanigy viselkedik( husvetkor 10 db mm's kihozta belole megint az allatot)...de mar sokkal jobb. Igaz a fokuszaval gond van meg a szofogadassal is.... ugy csinal mintha nem hallana, mert azt akarja az legyen amit o akar...stb. Imadoma fiamat. Probalom ot megerteni es segiteni neki. Jol esik, hogy volt aki megfogta a kezemet es nem azt mondta, jaj de cuki! Hiperaktiv?! Azt mondta segitseggel valtoztathatunk nem itelt el azert amit leirtam. Hanem megertette, hogy szeretem de mar nem birom tovabb idegekkel.

Felgyűlt bennem az előtte lévő 3 év minden rosszasága, csínytevése, nemszótfogadása, hisztije, üvöltése. 2 pont volt, amikor azt mondta, már nem bírom tovább. 1: az óvónők szóltak, hogy a kisfiam az egyik ovistársát teljes erejéből fejbe vágta egy deszkával, úgy, hogy felrepedt a szeme. 2: ezért otthon szobafogságot kapott, erre Ő gondolkodás helyett körbepisilte az egész szobáját és odakakilt a közepére majd ezt szétkente a falon.

Imádom, az életemet odaadnám érte, de akkor mondtam a férjemnek, hogy most azonnal vigye el a szemem elől, mert nem állok jót magamért. Nem tudom mit tettem volna, de biztos nagyon kikapott volna.

Anyukámnál volt 2 napig, lehiggadtam, felhívtam az első gyerekpszichológust akit találtam a telefonkönyvben és bejelentkeztem a kisfiammal.

Kedves 2-es. Őszinte tiszteletem. Azért is, mert leírtad és azért is, mert keresed a megoldást. Nagyon nem lehet könnyű nektek.

Az én 3,5 évesem szintén csak futni-szaladni tud. Kizárólag. Mindenkor és mindenhova. Azóta, hogy megtanult járni. Igazából nem is tud járni, csak szaladni. Megőrjít az állandó "fogócskázzunk", "anya kapj el", "anya fussunk" kezdetű mondataitól. Biciklizni, motorozni szó szerint gyűlölök vele menni, mert annyira begyorsul, hogy ilyenkor úgy érzem magam, mint egy sprintfutó mellette. Nem érti meg, hogy lassabban, vagy álljon meg. Egy-egy ilyen "séta" után úgy érzem, hogy a halálomon vagyok.

Ő sem tud nagyon megülni, állandóan jár valamije.

De a nagyfokú mozgásigényén kívül ő csak a szokásos dackorszakát élni, viszonylag könnyű kezelni, mindig bocsánatot kér a hisztije végén, hisztijeinek többsége az öltözés körül van, amit szó szerint ki nem állhat. De a futás-szaladás több éve már lassan megeszi az idegeimet. Amúgy jó gyerek, bölcsiben szeretik, nincs panasz rá, érti és követi általában is a szabályokat.

A gyermeked egyéb, durva dolgaival kapcsolatban azonban jó hogy szakember segítségét kéred, kicsit túlmutatnak az átlagos gyermeki viselkedésen, nyilván érzi rajtad is, hogy kivagy.

Ha nem nagy gond neked, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit mond a szakember, esetleg megírod majd, akár privátban? Megköszönném.

Nálam olyan volt párszor, hogy annyira haragudtam a kisfiamra, hogy rá sem bírtam nézni egy ideig, és nem szóltam hozzá. Többnyire azzal borított ki, hogy a pár hónapos kisöccsét bántotta - kisvonattal csak úgy, minden ok nélkül fejbevágta, megharapta egymás után mindkét lábfejét, majd amikor elkezdett mászni, felállni, járni, az útjába állt, fellökte, a kapaszkodó kis kezeit lefejtette arról, amibe kapaszkodott...

Szerencsére már jobb a helyzet nálunk, de 1 évvel ezelőtt még volt, hogy sikítva rohantam volna ki a világból.