Gyermekeim nem akarnak a mamánál aludni?

A kisfiam 3,5 éves, de esze ágában nincs a mamáknál aludni. Imádja mind a kettőt, de az ki van zárva, hogy Ő anya és apa nélkül ott aludjon bárhol is. Elvan egész nap is velük, úgy, hogy mi nem vagyunk ott, de az éjszaka az más. Oda kellünk mi is. Igaz, én soha nem erőltettem, mert igazán nem volt rá szükség sosem, szerencsére. Néha jó lenne, egy kis "szabadság", de kényszeríteni nem fogjuk.

A sógornőm minden hónapban egyszer (minimum 1x), lepasszolja a gyerekeit valamelyik nagyszülő pároshoz egész hétvégére. Van, hogy egyik hétvégén ide, másikon oda. Simán mennek a gyerekek, nincs sírás, vagy ilyesmi. Csak épp szóvá tették, hogy most már jó lenne otthon is lenni néha a hétvégén. :( Egyébként 7 és 4 évesek.

Az élet nem habos kakaó, ezt mindenkinek meg kell tanulnia. Minél előbb, annál kisebb a pofon amikor beüt a "valóság". Szülőként a gyermekünk hosszútávú érdekeit érdemes szem előtt tartanunk. Pedagógiai szempontból meglehetősen káros hozzáállás hogy azért nem csinál valamit a gyerek mert ő nem szeretné, a szülő pedig ehhez asszisztál, sőt, megmagyarázza hogy ez miért van így jól. Hova vezet ez, mit tanul ebből a gyerek? "Összehányja magát a hisztitől", hááááát...:)

Aki egyetért pontozzon le:)

3-as és 6-os, ugyanaz? Gondolom, igen.

Nem tudom pedagógia szempontból miért hasznos stresszelni a gyereket egy ilyen, nem kötelező dologgal, mint a mamánál alvás. Nem azt mondta senki, hogy minden esetben a gyerek dönti el, hogy mit szeretne és mit nem. De ha nem akar valakinél ott aludni, had' ne kelljen már neki! Nem hiszem, hogy ettől Ő majd antiszociális, kezelhetetlen, ne adj' isten kibírhatatlan felnőtt lesz.

Ha szükség lenne rá, hogy a mamánál aludjon, mert mondjuk kórházba kerülök, vagy hasonló, akkor természetesen nem lenne választási lehetősége és ott kéne aludni. De csak azért, mert aludjon a mamánál, azért nem kell.