Hogyan segíthetek a kisfiamnak?

Gondolom, hároméves a kifiú. Nem értem, hgyhogy nyáron kezdi az ovit.

Teljesen természetes dolog, amin keresztülmegy. Elválásnak, leválásnak nevezik. És amit tapasztalsz, annak a jele, hogy kialakult köztetek az a semmihez nem hasonlítható, pótolhatatlan, bepótolhatatlan korai kötődés, ami nagyon fontos az ő későbbi egészséges lelki fejlődéséhez. Gondolj bele, nem az lenne inkább aggasztó, ha tök nem érdekelné, hogy ott hagyod egy rakás idegen között?

Mit tehetsz: mindig elmondod neki, hogy uzsonnára / ebéd után / alvás után érte jössz, mindig, mindennap, bármi történjék is, érte fogsz menni és együtt fogtok hazamenni. Amit ígértél, mindig tartsd be, ne késs. Ha másvalaki fog érte menni, mindig szólj neki előre (és az óvónőknek is).

Beszélgessetek az oviról, de csak ha úgy látod, nem kellemetlen neki. Játsszatok otthon ovisat a bábokkal / plüssökkel / Duplo állatokkal, meglátod majd, mi minden történik vele odabent.

Az nem baj, hogy nem játszik a többiekkel. Majd fog, ha nagyobb lesz. Akár két évig is játszhatja az "óvó néni árnyéka" szerepet, aztán egyszer csak minden átmenet nélkül kinyílhat és nagy bandás lehet.

Nem kell nagyon túlaggódni a dolog, más országokban sehol nem maradnak három évig otthon az anyukák, mégis normális gyerekek nőnek föl. Ne arra helyezd a hangsúlyt, hogy nincs nagyszülői segítség, be "kell" adnod oviba stb. Úgy állj hozzá, hogy nagyfiad van már, erős a szeretet köztetek, nyugodtan mehet oviba a kortársai közé, elengedheted őt, mert készen áll. Te is laza vagy, simán veszitek ezt az akadályt, tök büszke leszel mindkettőtökre, mert ügyesen, vidáman menedzselitek a váltást. Ne fogd ezt föl negatívumként, tragédiaként, mert ez valójában örömteli dolog, hiszen van ovi, van munka és mindannyian egészségesek vagytok - másképp nem a beszoktatás lenne a gondod...