Dackorszak, nálatok hogy zajlott?

Benne lenni nehéz, de hamar át fog rajta esni.

Nem tudsz mást tenni, minthogy türelmes vagy, ezerszer elmondasz neki mindent és szereted.

Ő is küzd, te is küzdesz.

Sokszor én is kiakadtam és szívem szerint üvöltöttem volna néha, de mindig megpróbáltam "lazán" kezelni, tulajdonképpen túlélni. :)

Sokat beszélgettem vele, ha kellett nagyon sokszor ismételtem magam, próbáltam megnyugtatni, hogy velem minden baját megoszthatja, és mondja bátran, amit gondol. Persze ilyenkor még nem tudja igazán megfogalmazni, de azért tudatosítottam benne, hogy nekem kipanaszkodhatja magát.

A dühének az okát pedig megpróbáltam megkeresni, megpróbáltam beleélni magam az ő helyzetébe, és átgondolni mit érezhet. Így talán könnyebb kezelni őt.

Kitartást!

Minden ilyen időszak elmúlik és pikk-pakk felnő a gyermek.

Ajánlom ezt az oldalt, nagyon okosakat ír, nem mindegy hogy milyen a hiszti ugyanis.

[link]