Miért nem tudnak játszani a gyerekeim egymással?

Amit leírtál, az szerintem normális. Egyrészt, feltalálják magukat, találnak maguknak játékot, még ha az szerintünk nem is túlzottan érdekes, másrészt, a kicsiknek még tanulniuk kell azt, hogy veszíteni is tudni kell. Komolyan, ahogy leírtad a szitut, mintha magunkat láttam volna (én vagyok az a válaszoló, aki a húgával és az unokahúgával csinálta kb ugyanezt). Nem a te gyerekeid vannak rosszul összerakva, ilyenek. Versengenek egymással, a vesztes meg behisztizik, mert nem tetszik neki, hogy lenyomták.

A normális játékokkal kapcsolatban pedig ez olyan dolog, hogy egyrészt az uncsi, mert normális, másrészt te felnőttként látod, hogy az sokkal érdekesebb elfoglaltság lehetne, de ha őt nem köti le éppen az egy helyben ülős játék, akkor ziher, hogy nem tudod rávenni, hogy legózzin, színezzen stb.

A fiúk azok fiúk, a legtöbb amelyiket ismerek egy kis energiabomba, a kicsi meg kicsi még 2 évesen....

Még van esély,hogy később lenyugodnak és együtt játszanak.

Szerintem nem rontottál el semmit,nem minden a nevelésen múlik. Az enyémek pici koruk óta szépen eljátszanak közösen, ritkán van vita kb azóta hogy a kicsi oviba került. Már kisiskolások, sokat szerepjátékoznak, plüssöznek. De ez nekem csak mázli, nem tettem érte semmit, ilyen karakterek. Főleg a kicsi nagyon jó természet, a nagyobbnak mázlija van vele.