Ha egy kisgyerek rossz evő, az a szülő hibája?

ebből nem lehet leszűrni

az való igaz, az evés kultúráját a szülőnek kell tanítania, általában hasznos ha pl együtt eszik a kicsi már kezdetektől a szüleivel (volt, hogy au-pair-ként így ronottam el a babát, hogy ráhagytam, ha nem eszik, akkor nem eszik, utána meg úton-útfélen adtam neki enni, az lett a vége, hogy a családdal nem evett az asztalnál a szülők nagy meglepetésére..)

szóval ha a szülő olyan mint én voltam 20 évesen a kicsivel...hát akkor ja, a szülő hibája..

viszont az is lehet, hogy vendégésgben nem tudja mit akar, mert eltér az otthoni szokásos rutintól, összekavarodik, nincs aki eligazítsa, mert ilyenkor a szülő a társaságra is figyel, nincs egyensúly/harmónia, a gyerek issza meg a levét, ebből is adódhataz is, hogy de ez se kell, az se, az jó , de mégse, de már meg nem tudom..

Szerintem nem. Pl. ismerek olyan anyukát, aki a hozzátáplálástól kezdve ugyanúgy lelkiismeretesen megfőzögette a gyereknek a kaját és alig evett belőle... vagy meg sem kóstolta... Az enyém meg mindent megevett...

Vannak bizonyos dolgok, amiket el lehet rontani. Én kezdetektől etetőszékbe szoktattam a gyerkőcöt, soha nem volt rohangálva evés. Ha épp nem akart enni, mert ilyen is előfordul azért nálunk is (főleg fogzáskor), akkor sebaj, ha éhes lesz, jelez, leül és eszik. De nem rohangáltam soha utána...van ilyen barátnőm is, ezzel csak azért érte el, hogy soha nem ült a gyerkőc a fenekén étkezések alatt. Olyat is ismerek, aki teljesen rossz ütemben etette a gyerkőcöt, már tápszerezés óta. Éhes a gyerkőc, megeteti, majd a maradékot 1-2 óra múlva odaadta neki. TEhát szinte soha nem volt éhes a gyerek, mindig egy kicsit kapott. Így persze minden étkezés egy nyűg, meg "nem éhes a gyerek", hát persze, ha erre szoktatják, hogy mindig egy kicsit, akkor nem fog soha normálisan enni (érdekes a nagymamánál tud enni a gyerek :) )

SZóval szerintem "alapból" vannak olyan gyerekek, akiknek ha fejen állsz, sem fognak enni rendesen, és válogatósak, de bizonyos dolgokat pedig el is lehet rontani. De tudom én is a jó evő fiamról, ha olyanja van (mint írtam, inkább fogzáskor vannak ilyen hetek nálunk), hogy szinte alig eszik, bármit teszek elé, 1-2 falat és otthagyja. SZóval ezt a részét is át tudom érezni.

Bocsi, második válaszoló vagyok, javítanék az első mondatomon :) Szóval ha a gyerek maga rossz evő, tehát alig eszik, vagy nagyon válogat, nem hinném, hogy a szülő hibája, ha mindent megtesz, hogy mégis jól egyen. De ha a szülő szokásaiból adódik a rossz evés (ami inkább nem rossz evés, hanem rossz evéskultúra), akkor igen, a szülő hibás.

Ennyiből tényleg nem lehet leszűrni, szerintem semmi rossz nincs abban, ha a gyerek új ízeket szeretne kóstolni, sőt, támogatni kell, hiszen így szerethet meg dolgokat. De ha arra gondolsz, hogy nyúkál mindenki tányérjába (az én fiamnál is ez a sláger most, de nem engedem!), akkor határozottan el kell mondani, már megérti, hogy azt eheti, kóstolhatja amit szeretne, de a saját tányérjáról.

Nem, én is ismerek olyan szülőpárost, ahol az egyik gyerek nagyon rossz evő, válogatós, és szinte fénnyel táplálkozik, míg a másik reggeltől estik falatozik.

Pedig anyuka egy szakácstündér, mindegyiknek főzött, turmixolt... az egyik ette, a másik nem.

Nem hinném, hogy a szülőben van a hiba. A gyerekekben sem- egyszerűen vannak ilyen-olyan evő gyerekek. Olyan ez, mint az alvás is, az egyik jól alszik a másik kevésbé.