Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » 2,5 éves kislányom, hogyan...

2,5 éves kislányom, hogyan neveljem meg? Bővebben lent.

Figyelt kérdés
A szitu, van egy 32 hónapos és egy 6,5 hónapos kislányom. A nagynál tombol a dackorszak, ezzel tisztában vagyok, de olyan szinten nem fogad szót nekem, hogy az borzasztó. Sok mindennel próbálkozom: jutalmazás matricával, ha jó (szinte sose kap, mostanában a bilizést jutalmazom inkább vele), kiabálok vele, többször ráütöttem már (nagyon bánt, de már egyszerűen teljesen kiakaszt), büntetés, nem megyünk játszóra, nem nézhet mesét, ma már odáig fajult, hogy nem jöhet ki a szobájából, de semmi értelme, szerintem nem is érti, hogy miért kapja, magyarázok szépen, csúnyán, semmi, állítottam sarokba, de nem tudom ott tartani, illetve rájöttem, hogy fél, azt meg nem akarom. Egy rémálom egy üzletbe bemenni vele, mert legtöbbször elmegy tőlem, fogdos mindent (van amikor jól viselkedik), időnként hisztizik. A legegszerűbb utasításokat sem hajtja végre, gyere ide, ne nyúlj hozzá stb. Sokszor úgy érzem ki használja, hogy a kicsivel kell foglalkoznom és nem tudom "fizikailag kényszeríteni", hogy mondjuk ne vegyen el valamit. Próbálok kevesebb dolog miatt rászólni, hogy ne egész nap azt hallgassa, hogy mit ne csináljon. Azt sem tudom eldönteni, hogy mi az amirét érdemes bűntetni, miért nem. Ha nem jön oda és ráhagyom végül, mert megunom vagy nem érek rá, mert a kicsit kell modjuk etetni, akkor azt hiheti, hogy ő "győzőtt"? Ami még problémám, hogy nagyon csúnyán eszik még mindig, inkább kézzel, mint evőeszközzel és nem nagyon akar egyedül öltözni. Nem tudom, hogy ez normális-e ebben a korban? Konkrét ötletek kérnék, ha vannak, mert nem bírom már ezt, teljesen kivagyok. Pl. utálok elindulni itthonról, mert mire sikerül "elkapni" öltözni, meg én is, meg a kicsi (aki az egész készülődést legtöbbször végig ordítja), aztán lent, gyere már, ne ácsorogj, erre megyünk, nem arra. Borzalom, az estéről nem is beszélve. Lassan már utálom az egész napomat, csak, ha alszanak, akkor jó. Nem látom a jó oldalát a gyereknevelésnek, csak szenvedek és ebből elegem van. Csak szeptemberben megy oviba, de jó lenne, addigra javulna, mert nem tudom mi lesz vele így az oviban. Bocs, hogy hosszú lett és köszi a segítséget!
2015. jan. 6. 12:28
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:

Fogalmam sincs, hogy nála működik-e de a lényegesen fiatalabb, nem dackorszakos kisfiamnál azt szoktam csinálni, hogy amíg mindketten le nem higgadunk, addig ölelgetem. Mert neki is nagyon rossz lehet, hogy van benne ez a düh, ami egy idegen érzés és nem tudja még kezelni. Az enyém még nem beszél, de a lányodtól ilyenkor miután megölelgeted, megkérdezhetnéd, hogy miért viselkedik így? Elmondhatnád neki, hogy megérted, hogy mérges, meg hogy mást szeretne csinálni, mint Te, ezért inkább a hiszti, meg szófogadatlanság helyett egyezzetek meg. Pl. nem szabad mindent összefogdosni a boltban, mert nem a miénk, viszont 1 valamit választhat a polcról, amit Ő fog, Ő tesz fel a szalagra, esetleg az ő kezében van az apró és segít fizetni.

Illetve még ami eszembe jutott, hogy valószínűleg nagyon rossz neki is, hisz állandóan azt látja, hogy anya mérges rá, anya kiabál vele... mondogasd neki, hogy ha mérges vagy akkor is nagyon szereted, de szomorú vagy amiért engedetlen.

Remélem valaki tud majd neked okosat mondani, mert nagyon sz*r lehet.

Nem mondom, hogy várom, hogy nálunk elkezdődjön:)

2015. jan. 6. 12:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:

Minden gyerek más, így nagyon konkrét tanácsom nincs.

Talán a következetesség lehet hatékony, és ha kitartó vagy. Ha feladod, az sohasem jó. Így ő lesz a főnök.


Egy dolog járjon az eszedben, hogy most nehéz, de fel fognak nőni, és ezek a gondok el fognak törpülni.


A gyereknevelés nehéz, nem mindig rózsaszín köd, viszont szeretet és türelem kell (emellett pedig lehet néha eleged, lehetsz kikészülve, ez jó pár anyukával megtörténik, viszont te vagy a felnőtt, próbáld összeszedni magad és átgondolni mit tehetsz - soha ne indulatból cselekedj, hanem kicsit nyugodj le).

Sokat kell magyarázni a gyerekeknek, ha kell ezerszer is el kell valamit mondani. Amúgy meg hallják ők, és értik is, csak hát most van a "csakazértsem" korszak. Neked idegölő, neki meg próbálkozás a határokkal. Túl fogjátok vészelni.

Néha próbálj meg kikapcsolódni, pár óra valahol, gyerekmentes övezetben fel fog tölteni. :)

2015. jan. 6. 13:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 anonim ***** válasza:

Érdemes lenne beleolvasnod a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje c. könyvbe. Nagyon más szemlélet, mint a megszokott, de lehet, hogy a lányodhoz közelebb állnának ilyen jellegű megoldások. Kicsit bővülne az eszköztárad a nehéz helyzetek kezelésére.

Tarts ki, nem lehet egyszerű dolgod. :(

2015. jan. 6. 13:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 A kérdező kommentje:
Köszi a válaszokat. Értem én, hogy következetesen, de most mi az, meg mi nem, pl. ülök etetem a kicsit (aki baromi rossz evő, ha valami eltereli a figyelmét részéről annyi is az evésnek, így a nagyot igyekszem addig kiküldeni), bejön a nagy és elkezdi kinyitni a pelenkázót, szólok, többször, hogy ne tegye, de persze kinyitja, majd szólok, hogy legalább ne vedd ki, mondjuk a popsitörlőt. Itt, ugye következetlen vagyok, mert végül úgymond beletörődök, mert nem tudok cselekedni, ha felállok, és megakadályozom fizikailag, akkor a kicsi befejezi a kaját és baromi ideges vagyok, hogy már megint nem evett. Másik pl. fürdetés, egyszerre fürdenek, amíg a kicsit öltöztetem a nagy bent van egyedül és van, hogy kimászik, meg kinyomja a sampont, pedig tudja, hogy nem szabad, de nem vagyok ott, hogy megakadályozzam. Most ezért pl. hogy büntessem. Próbálom mondani neki, hogy anyunak ez rossz, meg, ha mérges is vagyok szeretem, meg amúgy is sokat öleljük, pusziljuk egymást, de röhögve szarik rám. Amikor próbálok elmagyarázni neki valamit, már hagyna ott, nem figyel. Néha azt gondolom, hogy valami baja van (hiperaktív vagy ilyesmi), de remélem, hogy nem csak dackorszak. A férjemre jobban hallgat, de szerintem csak azért, mert ő viszonylag eddig ritkán szólt bele (vagy ha igen, hát nem nagyon az én pártomon, gondolom ez se jó), mostanában többször nagyon keményen rászól és szerintem ez új neki, azért hallgat rá.
2015. jan. 6. 13:28
 5/17 A kérdező kommentje:
Már letöltöttem, de ahogy olvasom az inkább szerintem nagyobbaknál hathat, nem nála.
2015. jan. 6. 13:29
 6/17 anonim ***** válasza:

Nekem 2 èves, ès ugyanilyen.

Ütötték màr rà a kezère, aztàn a szívem isbelefacsarodott olyan lelkifurdalàsom lett. De egyszerűen màr semmi nem hasznàlt. A kockàit màr 4.-szer burította ki a szoba közepère, 3-szor összepakoltam hogy na akkor indulunk ebèdelni. 4.-szer szètszórta, ès elfutott. Akkor visszavittem mondtam neki hogy rakjuk a dobozba. Erre elkezdett rombolni, tombolni. Ahelyett hogy belerakta volna inkàbb eldobta. Próbàlkoztam szèp szavakkal, nem ment. Elfutott a mèreg.


Nàlunk igaz nincs kistesója, de így is sokszor lefàraszt. Talàn ha idősebbek lesznek könnyebb lesz.

2015. jan. 6. 13:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 anonim ***** válasza:
Tereld el a figyelmét. Amikor nyitogatja a szekrényt, akkor ne rászólj, hiszen kicsit ezt akarja, lássuk be. Neki figyelem kell gondolom megzavarta a kistesó az életét. Adj neki feladatot, hozzon be inni a kicsinek, hozzon játékból ennivalót a babának, hozzon zsepit, mert folyik a kaja a kicsinél, stb. Utána meg el lehet mondani, hogy milyen ügyes, nélküle nem is sikerült volna megetetni a babát.
2015. jan. 6. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 A kérdező kommentje:

Ilyet is szoktunk, mondjuk etetés közben ritká, de szokta ő kivinni a piszkos pelust, ruhát, kérem, hogy hozzon "rongyit", de ezt sem mindig teszi meg. Mondjuk kb 50%. Ha megteszi, nagyon megdícsérem.

Nyilván bennem is van hiba, én sem vagyok valami nyugodt típus és remélem, hogy nem végleg rontottam őt el. Sajnos sokszor a feszültség ilyen esetben káromkodással távozik, hát nem jó a gyerek szájából visszahallani. Vagy én nem csak a kezére vertem, kapott a popsijára, sőt pofont is, de nem akarom, hogy ez legyen a megszokott, változtani akarok, rajta is, magamon is. Csak nincsenek eszközeim. Mindenki azt mondja, hogy a dackorszak az ilyen, de mi van, ha ő "így " marad? Meg tegnap nagyon rossz volt, a férjem nagybátyjával voltunk lent a dm-ben (pelust nem tudtam volna elhozni és megkértem, hogy segítsen). A lányom a szokottnál is rosszabb volt (szerintem pont azért, mert a Bátya mindenért rászól, olyanért is amiért én nem, csak nem tuodm, hogy szóljak rá, hogy hagyja már abba, sértődés nélkül) és egész végig azt hallgattam, hogy milyen rossz a kislányom és hogy neveljem meg, mert nem jól csinálom. Még a popsijára is ráütött (kicsit, jelzés értékkel) és ez is nagyon zavart, de közben valamilyen szinten meg igaza van.

2015. jan. 6. 14:02
 9/17 anonim ***** válasza:
Szerintem figyelemfelkeltés. Féltékeny a kicsire (vagyis ez is van benne). Amíg eteted a kicsit,addig kiküldöd a nagyot. Még szép hogy feltalálja magát, és kipakol ezt azt. Mennyire zavar tégdd, ha kipakol néhány pelust, amíg etetsz? Majd összepakoljátok ha végeztél. Kinyomja a sampont? Hát ne hagyd előtte. Persze hogy tetszik neki, jó habos-szagos lesz a víz. Kinek ne tetszene? Mi is szoktunk habfürdőben fürdeni. A boltban viszont gáz ha neveletlen. Fogni kell a kezét, akkor nem tud elszaladni. El kell neki magyarázni, hogy az nem helyes biselkedés. Szoktál vele kettesben lenni, amikor a picit lepasszolod, és csak a naggyal vagy (pl vásárlás, játszóház)? Egyébként nekünk bünti székünk volt, oda kellett ülnie amikor rosszat tett. Ha ordított, akkor is. Ha idő előtt leszállt, visszatettem. Viszont utána megbeszéltük mi volt a hiba, utána ölelés, puszi.
2015. jan. 7. 11:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 A kérdező kommentje:
Sajnos, már előtte is mielőtt megszületett a kicsi ez volt, csak akkor tudtam tenni ellene, mert csak rá kellett figyelnem. Nem a pelus kipakolása a baj, van ott más is és nem együtt vagy ő pakol vissza, hanem én. A boltban meg nem tudom fogni a kezét, mert vagy motorral vagyunk, de ha nem akkor is fogom a kosarat, tolom a kocsit, nincs több kezem sajnos. Nem nagyon voltunk kettesben azóta, 2-3X illetve az elején hárman az apjával voltunk 2-3X. Mielőtt megszületett volna a kicsi volt róla szó, hogy majd vigyáznak a kicsire, hogy én lehessek a naggyal, de nem nagyon sikerül (apa nem vigyáz rá egyedül, a húgomék inkább a nagyot elviszik, egy barátnőm vigyázott rá, míg voltunk bábszínházban, meg vonatozni a naggyal).
2015. jan. 7. 14:20
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!