Normális ez egy 3,5 éves kisfiútól?

Anyósékhoz át szoktunk járni a 1,5 évesünkkel, mikor ott vannak a sógórnőmék gyerekei. Gyakran vannak ott, több napra is (a mi gyerekünkre fél évente pár órát vigyáz, de ez egy másik történet). Mi örülünk, mert a gyerekünk más gyerekek társaságában lehet. Anyós meg hát ilyen, elfogadjuk, nem szeretheti minden unokáját egyformán.

Szóval én voltam a szobában a gyerekekkel, anyós épp főzőtt. És a 3,5 éves kisfiú fel akart mászni az asztalra, hogy onnan ugorjon le.

Rászóltam határozottan, hogy nem szabad mert túl magas stb. Pont úgy szóltam rá, ahogy a saját gyerekemre is, mikor veszélyes dolgot csinál (nem durván, de határozottan).

A gyerek erre megszeppen és mondta, hogy mondjam kedvesen.

Akkor ugyanezt elmondtam a lehető legszelídebb hangnemben, részletesen elmagyarázva a veszélyét.

Erre a gyerek mondta, hogy ő egy "gonosz" gyerek.

Válaszoltam, hogy nem gonosz, csak nem szabad felmászni stb.

Erre elkezdte hajtogatni, hogy ő egy "gonosz" gyerek, "rossz" gyerek, ő egy "boszorkány" és ő "fekete" és "rossz amiért nem tud a WC-be kakilni".

Teljesen behergelte magát, sírt, kifordult magából és akármit mondtam, csak hajtogatta, hogy ő milyen "fekete".

Le voltam döbbenve. Én a sajátomnak MINDIG azt mondom, hogy ő egy jó gyerek csak amit éppen csinál az veszélyes/helytelen.

Végül anyósnak kellett megnyugtatnia a gyereket (úgy láttam ő nem nagyon lepődött meg ezen). A gyerek végül elmondta, hogy a felvigyázónál (külföldön vagyunk, ez egy külön kategória, olyan mint a babysitter csak 3-4-5 gyerek is van nála több családtól) van XY aki "mindig meg szokta húzni a haját". Anyós azzal magyarázta, mikor rákérdeztem erre, hogy a felvigyázónál vannak nagyobb gyerekek és ők csúfolódnak vagy egymást marják és azt látta vagy maga a felvigyázó ahogy neveli a másik gyereket biztos azt hallhatta. De a lényeg, hogy anyósom szerint ez így teljesen rendben van, a gyerekek ezt lerendezik maguk között és szokja meg már most, hogy az élet kemény.

Én akkor abban a pillanatban egy vígasztalhatatlan gyereket láttam aki már-már mazohista módon szidta önmagát...én ezt egyáltalán nem látom normálisnak.

Egyébként a gyerek hát tud hisztis lenni, sokmindenen besértődik és akkor ő "nem játszik/nem eszik/nem jön oda/nem szól hozzánk", nekem már inkább fárasztó, de hát nem az én gyerekem, az ő dolguk.

Szóval szerintetek ez normális? Hagyni kellene a gyerekeket lerendezni maguk között ezeket? Én biztosan tennék valami ellene, beszélnék a felvigyázóval és végső esetben akár ki is venném a gyerekemet onnan. Lehet én túlzom el.

Sógornőm véleményét nem tudom a dologról, de ő az a fajta nem agyonaggódós típus. Meg gondolom ha sógornőm ezen kiakadna, akkor anyós is említette volna.