TSMT-tornával tapasztalatok? Miért kezdtétek el, mennyire vált be?

nagyon köszönöm

beszédritmus zavara van, jár az oviban logopédushoz (de kb semmitse ér)

túlmozgásos, és enyhén darabos a nagymozgásokban, egyensúlyérzéke sem elég jó szerintem.

az óvónők szerint csak "szertelen", "túl sokat pörög" "elkapkodja a dolgokat és azért nem sikerül" és azért akad el szó közben vagy ismétli el a mondat első 1-2 szavát többször, mert gyorsan akarja mondani, többet mint amit képes, mert túl sok a mondanivalója. tény, hogy közlékeny... :) Szókincse nagyon fejlett, kifejezésmódja választékos. Rengeteg éneket tud, szeret is énekelni bár a ritmusérzéke nem jó. Mondókákat-verseket viszont nehezen tanul. A nem ritmusos alapú információk ellenben ragadnak rá, összefüggéseket felismer mi miért van, mi okozza stb, nagy tudással rendelkezik természetismereti téren, történelem, állatok stb ilyesmik terén, ami neki érdekes azt megjegyzi első hallásra.

A számokkal viszont hadilábon áll, mechanikusan mondja a számokat, 5 felett az ujjaival számolja ki amit kell, de gyakran hibázik. A számképeket keveri, össze-vissza alakítja, nem tudja társítani stb.

Minden mozgásfázisa megvolt kicsinek, bár a nagykönyvitől picivel eltolódva, és nem lábujjhegyezett sosem.

Az izomereje brutális, kézügyessége jó. Figyelme elkalandozó, ha valami nem érdekli akkor képtelen koncentrálni, de a számára érdekes dolgokban nagyon el tud mélyülni, hosszan tartóan is.

Hétfőn viszem felméretni, remélem nincs komoly gondja.

rólam felnőtt koromban derült ki, hogy diszkalkuliás vagyok, azért keserítette meg az iskoláséveimet a matek meg a fizika-kémia. Szeretném őt megóvni valami hasonlótól...

Szia

Eltelt jócskán az idő, el is felejtettem a kérdést... :)

Azóta sok helyen jártunk, konduktoroknál, gyerekneurológusnál, és mostmár szakvélemyéneink vannak, hogy: súlyosan figyelemzavaros, súlyosan túlmozgásos, mindhárom diszfunkciója sérült, tehát diszkalkula-gráfia és-lexia egyaránt megvan neki. Voltunk egy speciális, un. kiterjesztett hallásvizsgálaton, ott kiderült, hogy túlhallásos (elég tág negatív spektrumban is hall, nem csak a pozitív hangokat mint mi átlagos hallásúak, vagy nem csak a nullhangokat ami már elég ritka dolog, hanem rettentő sok-sok mindent. Ez az akusztikus túlingereltség nyilván alapja a figyelemzavarnak és a beszédritmuszavarnak is...) voltunk egy hallásterápián, néminemű sikerrel, illetve hordjuk logopédushoz, és alapozó tornára.

Most töltötte a 6-ot februárban, de egybehangzóan és egymástól függetlenül minden szakember a "visszatartást",plusz egy évi fejlesztést javasolt, így marad az oviban, és majd 7,5 évesen kezdi a sulit. Az óvoda sem ellenkezett, látva a sok hivatalos papírt, bár pl szociálisan nagyon is érett, részterületeken messze kilóg már abból a közegből, úgyhogy szerintük rosszabb lesz neki unatkozni az oviban a kicsik között. Én erre azt mondtam, hogy bizonyára ügyesen differenciálnak majd, hogy megtalálja a helyét ebben az egy plusz évben - és ha nem sikerül, akkor is inkább választom az 1 év uncsi ovit, mint hogy kutyául szenvedjen beiskolázva, beleivódjon hogy neki nem megy úgy mint a többinek, hogy hülyének érezze magát amit aztán el is hisz magáról stb, mint anno én. Szerintem az egész tanuláshoz-iskolához való viszonyt megalapozza az első időszak, az alsó 1-2 éve. Most elsős a lányom, látom, mi megy, hogy megy... a fiam ez alapján még az én "laikus"szememmel látva is kudarcra ítéltetett jelenleg. Dehát ezért jár fejlesztésre :) Nagy kűzdő, és nagyon jó természetű gyerek, és mostmár én is sokkal könnyebben kezelek dolgokat, hogy tudom, mi áll nála a háttérben, értelmet nyert rengeteg minden korábbi szitu/reakció a részéről stb.

Áldom az eszem, hogy nem hagytam magam lebeszélni a megérzésemről, hogy valami nem stimmel, mert így mostmár tudjuk mit kell tennünk, látjuk az utat ami előre visz.

Amióta megvolt a hallásterápia+rákapcsoltunk a fejlesztő tornára+itthon eléggé kiképeztem magam és ennek megfelelően foglalkozom vele, szóval kb az elmúlt egy évet figyelembe véve NAGYON sokat fejlődött a korábbi önmagához képest. Részterületeken még bőven van mit dolgozni... de én látom a hatalmas változást már most is, és persze remélem ,hogy még többet is tudunk neki segíteni az elkövetkező időszakban.

Ha szülőtárssal beszélgetünk, és felvetődik, hogy valami gikszert érez, valamire gyanakszik, mostmár mindig azt tanácsolom, hogy utána kell járni. Mert vagy: jobb esetben alaptalannak bizonyul és akkor meg lehet nyugodni, vagy pedig kiderül mi a valós gond, és akkor konkrét problémára lehet célzott megoldással próbálkozni. Isten ments, hogy az ember belemagyarázzon a gyerekébe hiperaktivitást, meg autizmust, meg mindenféle most "divatos" idegrendszeri eredetű problémát, és valljuk be, az estek többségében félrenevelés van a gondok mögött, semmi egyéb. De van, amikor az ember igenis érzi, hogy valami nagyon nem klappol, és akkor bizony nem szabad annyiban hagyni - És ez minél hamarabb kiderül, annál könnyebb segíteni a gyereken....