Honnan lehet tudni ha a gyerekem apja már alkoholistának számít?

Szerintem aki minden nap iszik, az alkoholista. (akár csak egy sört is)

Aki kétnaponta lerészegedik, az is.

Én az alkalomszerű alkoholfogyasztást tolerálom. Ebbe heti egy-két sör, havi egy-két haverozás, évi egy két csacsirészegség fér bele.

A tv-ben volt fél éve egy beszélgetés hozzáértő szakemberrel, aki szerint akkor már alkoholistának számít valaki ha minden nap iszik, akár csak 1 sört is.

Férjem minden hétvégén "berúgott" 1 éven keresztül (5 sör volt a minimum, ha kedve volt mást is ivott, szerinte ez neki megjárt az egész hetes munka után, nem volt soha agresszív), 1 éven keresztül veszekedtünk ezen, én nem bírtam elviselni, odáig jutottunk hogy én már nem szívesen foglalkoztam vele, ittasan nem voltam hajlandó szexelni vele, aztán már józanul sem, konkrétan megromlott a kapcsolatunk mire észbe kapott és változtatott. Azóta nagyon ritkán iszik, havonta egyszer szoktunk itthon iszogatni ketten, ezen kívül nem is szokott inni, másfél éve van így.

Szerintem egy felnőttnek illik kibírni 2-3-4 hetet ivás nélkül, sőt, normál esetben teljesen normális életet lehet élni alkohol nélkül, szerintem akkor van baj amikor már rövid időn belül inni akar valaki, mondjuk mint a férjem hetente.

[link]

Te most épp az "üldöző" szerepében vagy. Így nem túl jók a kilátások.

1. Az "Üldöző" szerep felvétele

Mindig ebbe a szerepbe kényszerülünk, ha a másikkal veszekszünk, ellenőrizzük, számon kérjük rajta hibáit, fenyegetőzünk, bezárjuk az ajtót, eldugjuk, vagy kiöntjük az italát és még lehetne folytatni a sort. Nézzük meg a konkrét eseteket és azt, hogy miért nem segít ez a fajta hozzáállás:

Veszekedés, megfigyelés, számonkérés

Egy alkoholista hozzátartozójának gondolkodásában előbb-utóbb komoly szerepet kap az alkohol. Valóban nagyon fárasztó egy alkoholbeteg minden lépését figyelni. Nyomozni utána, a leheletét szaglászni. Ezután adja magát a szituáció: "láttalak megint, hogy a kocsmában voltál... már megint ittál... hol voltál ilyen sokáig? ...hiába hazudsz, úgyis tudom, hogy mi az igazság... tönkreteszel engem és a gyerekeket is..."

A probléma ilyenkor az, hogy arról akarjuk meggyőzni, mondjon le az italról, de ezt úgy akarjuk elérni, mintha egy gyermeket nevelnénk. Kifejezően ír erről könyvében Hans Klein, aki egy családtagnak ad tanácsot:

"Nevelni gyermekeket szoktunk. Amíg így viselkedik, úgy kezeli, mint egy gyermeket. És mivel ő is gyermekként viselkedik, nem tudja abbahagyni az ivást, megmakacsolja magát, és csak azért is az ellenkezőjét csinálja. Az alkoholfüggő csak akkor hagy fel az ivással, ha megérti, hogy felelősséget kell vállalnia saját magáért és a tetteiért. Ez viszont azt feltételezi, hogy felnőttnek érezze magát. Erre pedig csak akkor lesz képes, ha ön többé nem kezeli gyermekként."

A másik következmény az, hogy a kioktató magatartás mindig sértő egy ember számára. Az alkoholbetegre is érvényes ugyanez. Ha rajtunk kérnek számon valamit, akkor velünk is gyakran előfordul az, hogy tagadunk, vagy tompítjuk a problémákat. A szenvedélybetegnek egyrészt fáj ez, mert érzi, hogy igazunk van, fáj neki ez a helyzet, másrészt rosszul esik neki a számonkérő, kioktató stílus és visszavág. Közben bűntudata azért is van, mert érzi, hogy környezete nincs vele megelégedve. Szeretne ő szabadulni, de nem tud és ezért elbátortalanodik, végül pedig arra a következtetésre jut, hogy minden értelmetlen, hiszen folyamatosan visszautasítják. Kétségbeesésében megint iszik és bezárul az ördögi kör, melyben a beteg egyre inkább az ital "segítségéhez" kényszerül, a családtag pedig teljesen kimerül és idegileg kikészül. A helyzet odáig is fokozódhat, hogy haza sem mer menni már józanon, mert nem akar szembenézni egy újabb konfliktussal.

A veszekedés azért sem használ, mert ezt egy idő után az alkoholfüggő ürügyként fogja felhasználni az újbóli ivásra. Ahogy már írtam is, egy idő után már a beteget is zavarja alkoholfogyasztásának mennyisége. Szégyelli ezt és titkolni is szeretné, közben pedig haragszik magára, hogy nem tud felhagyni az ivással. Ilyenkor sokkal feszültebb, a veszekedések hamarabb kirobbannak, pláne akkor, ha családtag alkalmat is szolgáltat erre. Ha talál valakit, akivel veszekedhet, hamarosan az lesz a meggyőződése, hogy a másik a hibás az állapotáért. Ha pedig már nem ő a hibás, akkor nyugodtan ihat tovább, nincs már szüksége arra, hogy változtasson. Ő az áldozat és elmerülhet az önsajnálatban. Ezt a magatartást hívják a vétek kivetítésének, mert ezt tulajdonképpen nem más, mint az ital miatti bűntudat kivetítése a másik személyre.

Az ital kiöntése, az üveg vonalkázása, eldugott alkohol megkeresése és elkobzása

Az eddig leírtak fényében ez a magatartás sem helyes, mert gyerekként kezelik ekkor is a beteget. Az ilyen magatartás egy olyan játékot fog eredményezni, amelyben mindkét fél azt hiszi, hogy feltétlenül győznie kell. Ha kiöntik az italát rendkívül dühös lesz. Ennek elsődleges oka az, amiről szó volt a beteg és az alkohol című fejezetben: semmi sem fontosabb számára az alkoholnál, mert az alkohol "gyógyszer" a számára. Képtelen az alkohol nélkül élni, és a tudat, hogy nem ihat, kétségbe ejti. Aki elveszi tőle az utolsó barátot, az alkoholt, az ellenségévé válik. Ezért lesz ilyenkor erőszakos. Elvonni tőle az italt olyan, mint elvenni egy beteg ember gyógyszereit. Ha az alkoholforrást illetve utánpótlását veszélyeztetjük (ellenőrizzük vonalkázással, megkeressük és eldugjuk az alkoholt), akkor ugyanerre a reakcióra kell számítanunk, és ez semmit sem segít az alkoholbetegnek, a családtagok energiáját azonban teljesen fel fogja emészteni.

Következmények nélküli kijelentések, fenyegetések

Ez a magatartás a következőképpen jellemezhető: a beteg házastársa elmondja az alkoholbetegnek, hogy a fennálló helyzet nem tartható tovább és lépéseket fog tenni a kimozdulás felé. Erre néhány napig, vagy egy bizonyos időszakra felhagy az ivással, amíg nem tapasztalja azt, hogy megnyugodtak a kedélyek. Ha megszűntek a zavaró körülmények, újból inni kezd. Amíg nem iszik, azt a hamis reményt ápolja magában a hozzátartozó, hogy tud rajta segíteni. Mivel az ivás vágya erős benne, és nincsenek komoly következményei annak, hogy iszik, tovább folytatja a játékot. Ez a magatartás tulajdonképpen átmenet az üldöző és a megmentő szerepek között és sajnos a balek vonásai is felfedezhetőek benne.

Folyamatosan, egyedül tűrni a nehézségeket, megpróbáltatásokat, halmozni a belső feszültséget, majd hirtelen kilépni egy kapcsolatból

Nagyon sokan nem ismerik fel, hogy változtatniuk kell magatartásukon, és mivel nem teszik meg, az alkoholistával való folyamatos együttélés során egyre kimerültebbnek érzik magukat. A helyzet valóban egyre elviselhetetlenebb, az alkoholizmust így nem lehet legyőzni. A legtöbben ilyenkor annyira feldühödnek amiatt, hogy képtelenek segíteni társukon, vagy megváltoztatni őket, hogy a szakítás, vagy válás mellett döntenek. A beteg ettől annyira kétségbe eshet, hogy megpróbálja halálra inni magát. Nem helyes hagyni, hogy ezek a feszültségek uralják az egész család életét, nem helyes, ha nem ismerik fel, hogy miben kell változni és változtatni és nem helyes, ha mindenben és mindig a másikat teszik meg bűnbakká. Ennek a magatartásnak mindenki kárát fogja látni.

Igen, a férjed alkoholista.

Ha ki kell bírnia, hogy ne igyon, akkor már az alkohol irányít. Aki nem függő, ne kibírja, hanem vállat ránt és nem iszik.

Kérdező, te annyira primitív vagy, hogy egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy ilyen a férjed.

Jól megtaláltátok egymást.