Ikres anyukák, őszintén, egyformán szeretitek őket, nem húz a szívetek valamelyik felé picit jobban?

Én nem anya vagyok, hanem iker "gyerek". (már felnőttem)

Én nem hiszek abban, hogy két különböző emberrel egyforma lehet a viszonya valakinek. Azt elhiszem, hogy lehet szeretni mindkettőt, de azt nem, hogy pont ugyanolyan kapcsolatot lehet kialakítani velük. Minden emberrel egyedi és megismételhetetlen kapcsolatunk van, a maga nyűgjeivel, bajaival, jó és rossz tapasztalataival. Épp ezért a szeretet "íze" is más. Mert mást adtunk és mást kaptunk, ikerség ide vagy oda.

Ikreim vannak, plusz egy kicsim. Mindhármat egyformán szeretem, és apjuk is. Nincs olyan, hogy "valamelyik felé picit jobban húz a szívem", jó ég...

Max. olyan van, hogy egyik-másikért néha jobban aggódom, pl. ha problémásabb időszakuk van, vagy ha azt érzékelem, hogy egyikük épp több figyelmet igényel, mert érzékenyebb valamiért.

Istennek hála, én is normális családban nőttem fel, sosem éreztem azt, hogy a bátyámat vagy engem jobban szeretnének a szüleink.