Nem hívőként hogyan magyaráztad el a kisgyerekednek, hogy mit jelent, ha meghal valaki vagy elpusztul egy állat?

Én azt mondom, hogy ha meghal valaki, akkor a Jézuska felviszi magával a felhők fölé. Fiam még csak 3,5 éves, de valahogy el kellett neki mondani, hogy hol van a papa.

Amikor a kutya halt meg, akkor azt mondtam neki, hogy elköltözött egy másik kutyushoz, akkor fiam kisebb volt, kereste a kutyust és ez jutott eszembe.

1-es vagyok. Mi nem vagyunk hívők, nincs megkeresztelve a 3 éves fiunk (nem is lesz).

Soha nem mondanék neki ilyet, hogy "felvitte a Jézuska a felhők közé". Mert szerintünk nincs Jézuska.

Ha majd meghal a kutyánk, azt fogom mondani, hogy elaludt örökre. Ennyi. Nem kell ezt túl bonyolítani.

Jujj, azt ne mondd, hogy elaludt, de nem ébredt fel, mert szegény gyerek rettegni fog az alvástól!

Én azt mondtam amikor meghalt a nagypapa, hogy fel költözött a csillagok közé, onnan vigyáz ránk, de amikor becsukjuk a szemünket, és erősen gondolunk rá, akkor mindig velünk van.

Igen, ezzel az "alvásos" dologgal én is vigyáznék. Anyukám akkor volt sajnos rákos, amikor a Kistesóval terhes voltam. Tudta,hogy a mama kórházban van néha, ill. volt,hogy két hétre is bent kellett maradnia. Amikor egyik reggel mondtam neki,hogy mennem kell a kórházba, mert megnézi a Kistesót a doktorbácsi, elkezdett sírni,hogy ne menjek oda, mert sokára jövök vissza. Mert ugye a Mama is sokára jött vissza. Még amikor szülni mentem, akkor is ezen sírt.

Nem tudom mi a jó megoldás, mi hívők vagyunk, de pl. ugye az oviban mivel nem mindenki az, így ott a Karácsonyról is úgy beszéltek, hogy nem a Jézuska hozza a fát meg az ajándékot, hanem az angyalok. Szerintem,talán ez még egy nem hívőnek is belefér. Mármint,hogy elvitte egy angyal messzire, mert ott van rá most már szükség.

1-3 vagyok. Mi is alszunk, és felébredünk. Nem gondolom, hogy összezavarja.

Halottak napján is kimegyünk a temetőbe, akkor látja, hogy ott van a dédi. Nem szeretném misztifikálni neki, hogy a "felhők között van", meg a "csillagokról figyel".

Mivel mi alapból realista gondolkodásúak vagyunk, így nem hiszem, hogy akár el is hinné majd.

(remélhetőleg még pár évig úgysem lesz közvetlen téma).

A kutyára sem mondanám, hogy elment más kutyához, hisz arra tanítom, hogy amiért felelősséget vállaltál, azért felelősséggel tartozol. Még az utcára sem megy nélkülünk a kutya, nemhogy "más kutyához". Nem fogok úgy tenni, mintha elajándékoztam volna (mert sosem tennék ilyet).

A halál tényével meg most is tisztában van, hisz amikor eltapos egy hangyát, megmondom, hogy meghalt. Megérti, hogy akkor nincs tovább. Meghalt. Látja, hogy nem mozog, nem él. Nincs többé.

"Mármint,hogy elvitte egy angyal messzire, mert ott van rá most már szükség"

Ezzel a verzióval nem fog félni az angyaltól, hogy egyszer őt vagy minket (szüleit) elviszi, mert "ott van rá szükség"?

Férjem még a Mikulással sem szeretné hitegetni, de mondtam, hogy ez az egy, amit el fogok hitetni vele.

Mást nem.

Majd ha felnőtt lesz, eldönti hisz-e Istenben, Jézuskában, angyalokban, Allahban, vagy bármiben.

Húsvétkor nincs ajándék, csak csokinyúl.

Karácsonykor együtt díszítjük a fát. (az ajándékot még sosem kérdezte, ki hozza. Bár a család többi ajándékát mi visszük nekik, így gondolom kitalálja)

A Mikulás az egyetlen "nem valós" akivel hitegetjük.

Még mindig nem értem. Az angyaltól miért nem fél, ha azt mondom az vitte el a meghalt rokont/állatot?