Mi a véleményetek a 19 évesen gyereket szülő anyákról? ( személyes tapasztalat lent)

Azért az durva általánosítás, hogy a fiatal anyáknak "buta" gyerekük van...

Nővérem 19 évesen ikreket szült. Csak egy közgáz érettségije volt, albérletben éltek. A lányok apjával nem maradt együtt, 3 évesek voltak, amikor szétmentek.

Azóta újra férjez ment, 14 évesek már a lányok, van még egy gyerek, igaz sok a hitelük (mert van házuk, kocsijuk), de mindketten dolgoznak.

A lányok értelmesek, okosak, egyikük gimiben van már 2 éve, másik most ballag.

Mindenki maga döntése.

Én nem voltam ilyen bevállalós "lesz ami lesz", hanem először férjhez mentem, lett házunk, hitelmentes kocsijaink, fix munkaviszonyunk, és csak utána szültem 28 évesen.

:O

Te most tényleg azt gondoltad, hogy aki fiatalon szül, annak buta lesz a gyereke és nem foglalkozik vele????

Mi a véleményem? Semmi. Szerintem egy 17 éves is ugyanúgy fel tudja nevelni tisztességben a gyereket, mint egy 40 éves.

Meg meg lehet nézni, a "kedves" gyöngyösi szülők sem 17 évesek voltak és tessék.

Nem az életkoron múlik, hogy ki milyen szülő!

Én is 19 voltam, amikor terhes lettem, azóta már 20 vagyok, és Augusztusban szülök. Nem hiszem, hogy bármivel rosszabb anya leszek, mit azok akik 30 körül szülnek. Párommal nagyon jó a kapcsolatunk, 3 és fél éve vagyunk együtt. Sokan akik 30 fölött vállalnak gyereket nem várnak ennyit, hanem csak pár hónapot, és később derül ki, hogy nem illenek össze. Több ismerősöm is van, aki 18-19 évesen szült, és egyre mondanám csak azt, hogy rosszul neveli a gyerekét, de hát az a lány maga is olyan családból származik (mondhatni putriból).

27hkm

a mai világban tényleg egyre később szülnek a nők.

de ez nem jelenti azt,hogy az az etalon és aki fiatalon szül az biztosan szar anya.

19-20 évesen ha valakinek stabil kapcsolata van, legalább az egyik fél dolgozik és együtt is élnek, akkor én nem tartom korainak. nem egy olyan esetet tudok, ahol amíg otthon volt az anya a gyerekkel 3 évig, addig egy BA-t/BSc-t levelezőn letett vagy okj-t lerakott. simán lehet tanulni gyerek mellett is,hogyha van rá igény.

persze ehhez jó,ha van segítség.

nem mondom,hogy ez ideális helyzet, de nem lehetetlen.

persze az olyat én is furcsállom, amikor a pár még tanul,otthon élnek(mindenki a saját szüleivel) de azért a gyereket bevállalják.

de ha már együtt élnek,legalább az egyik fél dolgozik,akkor semmi akadályát nem látom. akiknek szakmájuk van, akár már 18 éves koruk óta dolgozhatnak folyamatosan,teljes munkaidőben. ha már 2-3 éve dolgoznak, jó a kapcsolatuk,szeretnék a babát, akkor miért várjanak? azért,hogy mások ne szólják le őket,vagy mi?

félre értés ne essék, nem azért védem a fiatal szülőket, mert én is az vagyok/voltam. de több ismerősöm ,barátnőm is szült viszonylag fiatalon. nem látom hátrányát. neked 30 évesen egy pár hónapos babát volt. másnak ennyi idősen egy 10 éves gyereke . nem biztos,hogy olyan rossz az. a munkahelyeken is jobban szeretik azokat, akiknek már legalább iskolás korú gyereke van. és ezt HR-esként mondom. ha valaki 29-30 évesen jeletkezik úgy,hogy nincs még gyereke vagy éppen pici babája van, az nem feltétlen előny. míg volt amikor olyat vettünk fel, akinek 30 évesen 12 éves gyereke volt és mondta,hogy már nem akar többet. ez egy jó pont,ráadásul a gyerekkel se kell váratlanul otthon maradni már, úgy mint egy pár hónapos babával. most le lehet pontozni, attól még így van.

Én is fiatal szülők gyermeke vagyok, elég sokáig eljutottam, ami elsősorban a nagyon fiatal anyám következetes és abszolút érett hozzáállásának a következmény :-)

Azonban nem torkolnálak le úgy, mint az előző hozzászólók teszik (nekik valószínűleg sértő, én abszolút nem értem, hiszen pont önkritikát gyakoroltál). Nem egy kortársam már régen szült (24 vagyok), és néha látom, hogy nem a legfelelősségteljesebb döntések közé tartoztak ezek. Az egyik komponens az anyagiak, soha nem szülnék anyámék nyakára direkt (még akkor sem, ha ők alig várják az unokát), pláne úgy nem, hogy gyakorlatilag alig van jövedelmem, hiszen huszonéves korom környékén nincs hozzá elég munkaviszonyom. Ez csak kiszolgáltatottá tesz. A másik, hogy gyakran nincsenek emögött stabil párkapcsolatok, és egy-két kivételtől eltekintve az ilyen párok többsége már nincs együtt (tapasztalat). Nálunk ritkák a válások, és ez nagy biztonságot nyújt nekünk, így inkább vártam az "igazira", mint fejest ugorjak fiatal lendületből a gyerekvállalásba, és utána koppanjak. Ugyanakkor van olyan ismerős is, aki 25 évesen saját vállalkozást futtatott fel, és nagyon példásan, harmincasokat megszégyenítő módon nevelik a gyerekeiket. Ez erősen személyiségfüggő is.

Biológiai szempontból viszont egyértelműen a kora húszasévek a legjobbak. Sajnos itthon is tendencia lett a 30 feletti szülés (már sokszor az első is), ami nyilván a piszkos anyagiak miatt van és érthető valahol. Nem véletlen, hogy egyre több és több nő vár tehetetlenül az orvosi segítségre. Hogy a különbséget érzékeltessem: 25-26 évesen IVF-re kerülő nők döntő többsége néhány éven belül biztosan anya lesz, 35 felett ez már csak töredék, 40 felett meg vak szerencse...

nekem olyanokról van véleményem mint te, kérdező. mélységesen elítélem ezt a lenéző, pöchendi stílust :(

25 évesen szültem az első gyerekemet, szóval nem tizenévesen, de örülök neki :) most várom a másodikat és sokkal nehezebb már így 30 felett (na azért nem annyi vagyok mint te).

enyém is 7 éves, és mondjuk neked döbbenetes, hogy te azon vagy meglepődve, hogy egy 7 éve 10ig el tud számolni. tényleg rosszindulat nélkül mondom, de a tiedet ennek ellenére engedik iskolába? mert ez is kritérium, h hogy legalább 10ig kialakult számfogalomnak kell lennie.

az meg, hogy le tudja írni a nevét, szerintem teljesen átlagos ebben a korban, de tényleg ügyes, viszont nem ez jelenti, hogy feglalkoznak vele. viszont ha te ezen meglepődsz, akkor viszont te nem igazán foglalkozhatsz a gyerekeddel :S