Van köztetek olyan, aki visszament az első gyerek után (viszonylag korán) dolgozni és megbanta, majd úgy döntött, hogy vállal meg egy babát?

szia, ez nagyon olyan mintha én írtam volna. Én fél éves korában mentem vissza dolgozni, férjem maradt gyeden. A 2.baba még nem jött össze pedig a kisfiam már 5 múlt..biztosan le fognak szavazni , de nekem bűntudatom volt,van. Csak akkor anno anyagilag így volt jobb. Én meg szerettem a munkahelyemet és szívesen vissza is vettek.

Írj privátot majd:)

ooh sajnálom, az előzőt.. De tudjátok mégis úgy érzem hogy akkor ez volt a jó döntés..csak vannak pillanatok amiket nem lehet visszahozni, visszaforgatni.

Az ősanyák lepontoznak minket:))

az előzőt , bocs arra értettem h. a 3 as hozzászólót..

azóta minden ok egyébként? Most is babázol otthon?

Nálunk pont fordítva volt, de a gyerek számára ugyanaz.

Nagyon hamar jött a kistesó (11 hónapos volt a nagy), elég sűrű volt itthon az élet, mire a nagy két éves volt a nagycsalád javaslatára bölcsibe kezdett járni, a picivel továbbra is itthon voltam.

Az idősebbet nagyon megviselte a bölcsi, pedig csak pár hónap volt (de én mentálisan rendeződtem picit :-) Bölcsi ideje alatt alig evett, éjjel nem aludt, szobatisztaság szóba sem jöhetett, beszéde visszafejlődött - persze el kellett telnie egy pici időnek mire észrevettük hogy ez a bölcsi kezdete óta van (persze vannak jó és rossz bölcsik, de ha a saját gyerkőc bőrén tudja meg az ember az kellemetlen). A mai napig lelkiismeret-furdalásom van hogy ő miért nem maradhatott itthon velünk, de emlékszem mennyire kimerült voltam, előtte már 2 éve nem aludtam.