Hogy vélekedik most a tudomány? Psychologia és a szülők részéről?

A tudomanyrol fogalmam sincs.

A szülő meg ismeri a gyereket és tudja, hogy ez normális vagy sem az ő szemelyisegevel

Az én lányom is ezt csinálta kb két hétig.

Aztán közölte, hogy ő most már járt oviba, nem megy többet, mert már minden játékkal játszott :D

Nálunk itt kezdődött a sírós beszoktatós korszak, kb három hétig, azóta imádja az ovit. Most a középsőt már probléma nélkül kezdtük, várta.

Nálunk is ilyen volt az eleje ahogy a kérdező leírta. Nagyon várta már a lányom az ovit és akart menni, minden jól is ment, nem sírt.

Kb két hét után kezdődtek a reggeli sírások, h ő nem akar menni stb. Gondolom ekkor döbbent rá h minden nap muszáj menni. Ez is rendeződött kb 2 hét után szerencsére, onnantól nem volt semmi gond.

A hivatalos álláspontot nem ismerem. Mi most kezdtük az ovit. Saját közvéleménykutatásom alapján, a gyerekek 50%-sírt az első 2 napon, 50%-a pedig nem. A második csoportba estünk és minden egyéb jel, arra mutat, hogy a gyerekem jól érzi magát.

Én egy nagyon önelemző, hibakereső típus vagyok, de nem vagyok hajlandó olyanokon agonizálni, hogy azért sz@r a gyereknek, mert jókedve van.

6-os vagyok. Nem tudom mit értessz pontosan a szülői részen.

Igen, jól esett volna, ha egy kicsit bújik hozzám, mint itthon. De ha az ő oldalát nézem, jobb így, hogy nem azt érzi cserben hagyom és egyedül lesz.