Másfél éves kisfiam idegenekkel, közösségi helyzetben nagyon félénk. Tapasztalat?

Most mintha újra rajta lenne az "idegenkedés", ami lezajlott anno (már nem is tudom, mikor lett vége). Most 20 hónapos, és egyszerűen sírva fakad, ha egy idegen az utcán kedvesen beszél hozzá, közelhajol. Ha baba-mama klubra megyünk, csüng rajtam fél órát minimum, mire lemerészkedik.Ha egy kisgyerek sikkant egyet (hirtelen, hangosabb hangot ad ki), sírva fakad, megrémül. Ma picit meglökte egy másik gyerek, nem esett el, épp csak jelzés volt, hogy menjen arrébb, ez is nagyon betett a kis lelkének, sírva fakadt...

A csengőtől, hangosabb telefoncsengőhangtól is őrülten megrémül, de attól is, ha hangosabban/hirtelen rászólok, hogy jaj, azt nem szabad. Vagy ma megijedtem, hogy juj, kifutott a tej, és attól is sírva fakadt.

Amúgy most épp 2 fog töri át az ínyt, és taknyos is, az evése és az alvása is fel van borulva...

Én nagyon félénk gyerek voltam, közösségben nem találtam a helyem, csak szorongtam. Sok-sok évnyi szorongásban telt a gyerekkorom... Vajon az én lelki alkatomat örökölte?

Másnak is elsírja magát ilyen korú gyermeke mindenfélétől?